Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Bevezetés

A nyitott művészet a merevséget, az álszentséget, a hazugságok és sztereotípiák: elhatalmasodását emberi kapcsolatainkban korunk fő bűnei közé sorolja. A hazugsággal szembesíti a hitelességet, a rafinált müvészieskedéssel - az egyszerűséget, a sémák diktatúrájával - a spontaneitást, a politikaitársadalmi közömbösséggel - a változtatás lehetőségében hivő harcos viselkedését, a félelem, a magány és a fenyegetettség érzésével - a szolidaritás oldalán álló tevékeny ember optimizmusát, a képzelet világának menedékével - a konkrét és érzéki tapasztalást, az etikai irányelvekkel - a szenvedés kritériumát. Azonkivül a rivalizálás szellemében irányitott világgal szemben arra szavaz, hogy hallgassuk inkább a természet harmóniáját. Az agresszió, az erőszak, a gyötrelem és a pszichikai rabság helyébe az emberi rokonszenvet és testvériséget állitja. A ravasz haszonelvűség helyébe - a becsület, a puritánság helyébe - az ösztönösséget és az erotikát, a kielégítetlen fogyasztó boldogítása helyébe, smely az embert a reklámmal határozza meg - a személyiség megnyilvánulását, a passzivan megemésztett szórakozás helyébe - a részvételt a művészethez nagyon is közel álló játékban, a szakemberként való érvényesülés helyébe - a nyitott, alkotó magatartást, a könyvtáróyi irodalom morális parancsainak rémuralma helyébe - az élet örömét, a mulandóság útján születő erényeket. Az értelem tudálékos vágyai helyett - a sziv érzékenységét. BogusZaw Litwiniec - 1976 /Parateatr, Wroclaw, 1980./ 15