Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

húzták felfelé, rekkenő hőségben, a többnapos expedíció fáradtságának állapotában. Szakadt kezeslábasaikban, ezzel a kocsival a társulat tagjai elég nyomorúságosan festenek. A különös és szokatlan menetet muzsika egésziti ki. A gardzienicei fiúk menet közben szinte egyfolytában zenélnek - a mező felett tehát szüntelenül valami furcsa, egyhangú melódia, fuvola, néha gitár hangja kereng. Hová mennek? Tárgyi, fizikai értelemben - egy meghatározott faluba. Stanlewski mindig ezzel a szép metaforával éli ez egy expedíció - "az emberekhez". Az emberekről már beszéltünk. Krusznianyban óö a többi faluban az emberek nyugtalaliságban élnek. Az expedíció - az emberi tevékenységek struktúrájának oldaláról nézve - közel áll a nyugtalanság állapotához, mint ahogy erről is volt már szó. Az expedícióban van ezen a belső nyugtalenságon kivül még valami, ami lehetővé teszi, hogy tárgyilagosabban nézzünk önmagunkra, s hogy eltünődjünk hétköznapjaink törékenységén. De forditva Is igy van: a nyugtalanságban élő emberek szemszögéből az expedíció egyszerűen hülyeség. A tradicionális falu, a falu, ahol egyszerű emberek élnek, akik nincsenek tudatában a formának, tehát a falu, ahová porosan, monoton melódiába burkolva igyekszünk - ez a falu nem ismeri az expedíciót az expedició kedvéért, mint ahogyan nem ismeri a l'art pour l'art-t sem, vagyis a művészetet, ahogyan azt manapság értelmezzük. A művészet itt a transzcendens szolgálatában /Frasboll Krisztusszobra/, vagy a gyakorlat oldalán /használati tárgyak, melyek egyúttal szépek is/ állt. Szépek voltak tehát a szent dolgok, szépek voltak a praktikus dolgok, de sohasem hoztak létre semmit pusztán a szépség kedvéért, ahogy azt a kortárs művészek teszik. Hasonlóképpen, elmentek mindenféle expediciókra, de soha nem a "vándorlás" kedvéért, A leghiresebb szent helyekre, különösen a Szent Földre vezető zarándokútra, - de ennek is volt persze valamilyen célja. Innen adódik, hogy a falubeliek csodálkoznak, sőt, megrökönyödnek, ha ilyesmit látnak - szépet, amit a szépség kedvéért alkottak, vándorokat, akik a vándorlás kedvéért vándorolnak. Csodálkozást és megrökönyödést kelt még az a Krisztus-figura is, amit nem azért faragtak, hogy imádkozzanak hozzá, hanem azért, hogy nézegessék. Egyszer kajakkal egyedül lecsorogtam a Narwán. A Narwa akkoriban kiterjedt lápvidékén ért az este, váratlanul kitört a vihar, a folyó kilépett medréből, a gumikajakot az örvények közepette a fo155