Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció
tora - a ez nem az örök jelenben vsló létezés, mint a varázslatban, a narkotikus állapotban vagy a misztikus transzban. Ez az idő azonban mégis másképp viselkedik - mintha a mi időnk fő áramlata mellett létezne. Innen adódik, hogy az idő fő áramában élő önmagunk és az expedíció idejében élő önmagunk közötti viszony tele van meglepetésekkel és félreértésekkel. Az ember általában nehezen indul el - különösen egy hosszabb expedícióra. Nehezen válunk meg hétköznapi időnkre felfűzött dolgainktól, attól való félelmünkben, ha nem vagyunk jelen, megszakad a sor. Az expedíció során viszont ezeket a dolgokat távolról, nem egyszer gyökeresen más perspektívából látjuk: az, ami nemrég még olyan fontos volt, és amit olyan nehéz volt otthagyni, elhalványul, vészit jelentőségéből, és egészen más, eddig ismeretlen dolgokkal bűvöl el minket az élet - csodálkozunk. Az expedíció folyamán nagyon sürü az idő. Általában gyorssn múlik, amíg tart az expedíció. Ha viszont bizonyos távolságból, sok év elteltével visszatekintünk rá, úgy tűnik, az expedíció sok mindent Összesűrít, hogy az expedíció az élet esszenciája. Évek távlatából az ember az expedícióra aprólékosabban és tisztábban emlékszik vissza, mint más eseményekre. Az expedíció folyamán szükségszerűen kiválunk dolgaink normális folyamából. Nem gyakorolhatunk hatást dolgaink menetére, nem tehetünk semmit. Az expedíció egyúttal egy speciális, különálló világot alkot, megváltoztat mindent: a teret, a tájat, mások a problémák, az emberek, az ügyek. Mintha az idő más vágányokon haladna. Kicsit olyan ez, mint ahogy Schulz irta a Szanatórium a Homokóráho z c. müvében: "Hallott-e már olvasónk valamit a párhuzamos idősávokról a kétvágányú időben? Igen, vannak az időnek ilyen oldalelágazásai, kissé illegálisak és problematikusak, az igaz, de ha olyan csempészárut szállít az ember, amilyet ml, olyan besorolhatatlan, létszámfeletti eseményt, akkor nem lehet túlságosan válogatós." /Kerényi Grácia ford, in: Schulz, B.: Apám tűzoltó lesz, Bp. 1969. 106.o./ A haszonelvű értékek és célok szempontjából az expedíciók céljai általában nagy mértékben érdek nélküliek, s ez a művészethez teszi őket hasonlatossá, aminek fő pszichológiai jellemvonása az "érdek-nélküliség" állapotának létrehívása. De még a leginkább érdekcentrikus célok mellett is megvan az expedíciónak az a tulajdonsága, hogy "eszközeit" sajátos érzelmi és axiológiai "sűrűség" jellemzi. Az expedíció mindig együttjár egy sereg szervezési ügylettel, speciális problémával, maximális figyelemösszpontosítást 151
