Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeusz Zielniewicz: Állomás egy hosszú úton.

a kocsit, rajta egy kereszt alakú tákolmánnyal, amit fehár lepel borított. A kocsin körös-körül fáklyák. Jan azt a hatalmas szerkeze­tet próbálja ki, ami őt az előadás folyamán jónéhány méter magasba emeli« Nagyon nehéz és rizikós jelenet ez. Ki vannak még készítve a kothornusok és a lángoló karikák, amiken a szinészek az előadás vé­gén átugrálnak. Az előadás előkészületei, a muzsika hangjai odaosalnak egy je­lentősebb csoport szemlélőt a faluból. Elhangzanak az első megjegy­zések, kíváncsiság érződik belőlük, néhányan hangosan nevetnek egy­egy elpróbált jelenet láttán, kommentálják a szinészek táncalt és a kellékeket. Az egész azonban valóban csak sötétedéskor veszi kezde­tét, lángoló fáklyák között, a zene, a tánc, a pikáns népi szövegek Habelais költészete ritmusában. Félni kézdek, hogy ez a mágikus, varázslatos este oélt fog-e ér­ni. Egyre sötétebb felhők gyülekeznek, közeledő vihar morgása hal­latszik. Az 8lkony meghozza az eső első cseppjeit, feltámad a szél, elered a zápor. Igazi nyári vihar, villámlik is. Az előadás után esti találkozóra előkészített osztályterembe me­nekülünk az eső elől, A falakon zöld gallyak, körben padok, középen hevernek a hangszerek. Jól jönnek most a gyertyák. Az áramot kikap­csolták. Erősödik a vihar. Ennek ellenére egyre több falubeli gyű­lik össze a teremben. Kérdik, mi van az előadáasal. Nem áll el az eső. Üldögélünk, beszélgetünk. Fülledt, fullasztó a levegő. Érződik a várakozás feszültsége. Vagy negyven ember gyűlt már össze, de még egyre jönnek. Itt vannak az ismerős gazdák, mindenki a KWG vezető­jét, Wlizio asszony várja, eljött néhány fiatal is, néhány tűzoltó, egyenruhában, van, aki a gyerekét is elhozta. Az esti találkozó kezdeteként a gardzienicei csapat elénekel né­hány népdalt, hangosan és ritmikusan, nagy hévvel. Nem kell sokáig noszogatni a vendégeket sem» kedvet kapnak az énekléshez. A nekik énekelt dalooskára saját dalukkal válaszolnak, mégpedig azonnal. Van mit roegnóre venni. A találkozó hőfoka nőttön nő. A szobácske megtelik a dalokkal, mindenkit magával ragad a muzsika. Sajnálom, hogy nem ismerem a dalok szövegét, de a refréneket én is tudom éne­kelni. A csúcspontokon a gardzienioei szinészek etűdöket komponál­nak, táncokból és dalokból. Forog a termet megvilágító lampion. A félhomályban Jan WlizXo asszonnyal táncol, mindenki énekel és tapsol A tébolyult kunyhó egy másik dimenzióba emel minket. Éjféltájban ér véget a találkozó. A hátunk mögött mar8d a talál­kozás kalandja: olyan emberekkel jöttünk össze, akikkel a régi nép­137

Next

/
Thumbnails
Contents