Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Jegyzetek Stefan Morawski "Cim nélküli tűnődések" c. Írásá-hoz

18. Zblgniew Warpechowski

; Performances Költői negyedóra, egy zongora és egy lemezjátszó társaságában /Krakkó, 1967./ - a zongora áll - a lemezjátszó megy /be van kapcsolva/ - saját versek felolvasása, élőiről hátulra, össze-vissza, középen kezdve, visszafelé stb. - a második "én" /K, Pietsch színész/ ül a hátamon, lapokat tép ki, összegyűri, megrágja, kiköpi őket. - a költészet valósága /a közönséggel szemben/ "IGEN", "NAGYSÁG", "KEZDET", "VÉG". - egy "banális" versike melodramatikus felolvasása. - invokáció /buddhista énekeskönyv, A. Ginsbergtől/ Hiperetü

d /1972. Udt/ 1972. XII. 14. 18 órától - 1972. XII. 16. 12 óráig nyilvános finálé - 1972. XII. 16. 12 óra 1. nem manifesztáció és nem is anti-msnifesztáció, 2. nem fog részt venni a modern szinház formájáról szóló vitákban, minthogy csak saját magát szolgálja és megismételhető tlen, 3. térben és Időben szigorúan zárt, ugyanakkor nyitott mindenre és mindenkire, 4. csak a természet és az emberi szükségletek törvényeinek engedelmeskedik, 5. folyamatossága és 48 órás időtartama szükségszerű, hogy ezek a törvények megnyilvánuljanak, 6- akkor csak a jelenlét fog kizárólag a színházhoz tartozni, 7. kiiktatja 8 társulaton belüli találékonyság véletlenszerűségét, 8. tekintetbe vesz mindent, ami a színházban lehetséges és szükségszerű, 9. szándéka az autonóm szinház eszméje, 10. csak az alkalomszerűen életre kelő intézményt tagsdja, 11# ninos partitúrája, az önmeghatározás és önelemzés szükségszerűségén keresztül kiiktatja az improvizációt, 12. a szinházi forma, benne a színészi játék, a jelmez és a díszlet önmagától kialakul. 116