Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Strindberg-dráma elemzése - Álomjáték

ember között. A darab férfiábrázolása is differenciáltabb. A négy fakultás alakjában például bemutatja a férfi hagyományos intellektuális szerepét a társadalomban, de most szatirizálja is ezt a szerepet, s a rácié képviselőit. Az Ügyvéd, a Tiszt és a Költő - kik többször szerepet cserélnek és átalakulnak - pedig mintha egyazon ember több arcát testesítenék meg. A vámpírrá válás és a tiszta emberi kapcsolatok lehetetlensége itt nem a nemek belső adottságaiból származik, hanem az emberi élet egészét irányító törvényszerűségekből. Az Álomjáté

kban tehát Strindberg megteremtette azt a formát, amit már a Julie kisasszony is előlegezett a jellem szétdarabolásának terén, de akkor még világképe nem volt elég kiforrott ahhoz, hogy valóban elszakadva a hagyományos drámai formától új, autentikus formát hozzon létre, akár azon az áron, hogy ezzel magától a drámától is eltávolodik. Ez volt a strindberg! út utolsó stációja /bár nem az iró utolsó müve/, amely - bár az expresszionista drámán érezteti hatását - tovább már nem vihető következetesen anélkül, hogy meg ne szüntetné önmagát mint drámát. 96