Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Haláltánc
hogy a Kapitány nem keresztnevén szerepel a darabban, ahogyan a többi alak, hanem katonai rangja helyettesíti a nevét, a férfi jellemében a rideg logika és az erő kiemelését szolgálja. A "katona" fogalmához már eleve az erő és a férfiasság képzete társul, s jellemző, hogy a Kapitánynak a többi között egyik mániája az erő és a férfiasság hangoztatása: Kapitány: Én talpon fogok meghalni, barátom, fájdalom nélkül. /94 / Kapitány: Tüskéken jártam, meg szúrós köveken. De ha az emberben van erő... ^^ Kapitány: Az... az... tökfilkó, ha nincs benne erő!^^ A dráma "csattanója", hogy a Kapitány, aki kihasználta az érzelmeket, s az érzelmek kizsákmányolásával nyert csatákat/ épp az érzelmek miatt bukik el, Judit szerelme, vagyis az érzelmek, az ösztönös szenvedélyek okozzák vesztét. A drámából nem derül ki, hogy Alice szándékos taktikából teszi-e, de tény, hogy ő ébreszti fel Juditban a nőt, s ezzel az érzelmek és ösztönök erejét /hosszú szoknyát kell hordania, hogy nőiessé váljék viselkedése, meg kell tanulnia a szenvedést stb./, mig végül a lányt a szerelem szenvedélye készteti arra, hogy modortalan viselkedésével visszalépésre kényszerítse az apja által kiszemelt ezredes vőlegényt, s ezzel az öntudatlan hátbatámadással megölje apját. Ha tehát körforgásról beszélhetünk a drámában, azt sokkal inkább áttételes módon kifejezve és metafizikai szinten találjuk meg, mint a közvetlen megjelenítésben. Az újabb nemzedékek által továbbvitt, ismétlődő tendenciák körforgása helyett találóbb libikóka-szerű mozgásról beszélünk a létté abszolutizált metafizikai szituáción belül. A Kapitány halála "véletlen" halál, nem szükségszerűen következik be, nem adódik a drámai szituáció természetéből, mivel a drámai szituáció szerkezete egyik fél győzelmét sem teszi lehetővé. A Kapitány halála nem jelenti Alice győzelmét, 76
