Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Haláltánc
/Kurt/ volna meg Alicenak, hogy itt iparadok estére. Egy hulla hever a padló alatt... Miféle gyűlölet bujkál itt, amitol az embernek még a lélegzete is eláll? /87 / Kurt belépése a viszonyrendszerbe megvilágítja a kapcsolatok vámpir-természetét, ezáltal az Én ürességét, az egymásrautalt ság és a gyűlölet okát is. Alice: Ismered a vámpírok természetrajzát! Azt mondják róluk, hogy mindegyik egy-egy halottnak a lelke, amely egy eleven testet keres, hogy kedvére élősködhessék rajta. Edgár is halott, amióta ott előttünk a földre zuhant. Nincsenek már személyes érdekei, nincs.egyéni élete, nincs benne kezdeményező erő. De ha kezébe kap egy élő embert, akkor rátelepszik, belé ereszti szivócsápjait, és élni, virulni kezd. Most rajtad ül! /88 / Az üres Énnek szüksége van egy másik üres Énre, hogy rajta élősködhessék, a másik életerejét kell kiszívnia, hogy ő maga életképes legyen. Az alakoknak kölcsönös szükségletük, hogy halálra kínozzák egymást. Az egyéneknek az a fajta viszonya azonban magában foglalja azt a tragikus jellemzőt is, hogy az ember önmaga szubjektumának foglya akkor is, amikor a másikkal lép kapcsolatba. E "vámpir-viszony" természete, hogy mindekit megfertőz és bekebelez, aki közel kerülvén hozzá, nem menekül tőle. /A gyerekeknek is ezért kellett a városba menniük./ Másrészt az is jellemző, hogy a többi ember csupán tárgy, eszköz az önmagát realizálni kivánó szubjektum számára, nemcsak az ellenfél, hanem a szövetséges szerepében is. /Érdemes felfigyel nünk arra, hogy itt valójában ugyanaz a gondolat jelenik meg, mint Ibsennél pl. A vadkacs ában és másutt is; gondoljunk az ibseni "eszménylovagok" vámpir-természetére. S mégis, a két eltérő világképben más és más formában és eltérő szerkezetű 72
