Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Juliekisasszony
túszként jelenik meg, megkérdőjelezi a személyiségen alapuló szabad döntés lehetőségét, ezzel megkérdőjelezi az ion. "klaszszikus" drámaforma /a Lukács György által kifejtett drámákon-, cepció értelmében^^/ létének lehetőségét Strindberg korában. Bécsy Tamás A sorsábrázolás Stri ndbe rg kor ai drámáiban Q c. tanulmányában a drámát elemezve arra a következtetésre jut, hogy a nemiség /a férfi ill. női mivolt/ mint ontológiai alapmozzanat válik drámai sorssá, de, éppen ontologikus . szerepe miatt, meg is szünteti a drámai sors lehetőségét, ill. a drámai sors Strindberg előtti értelmezésének lehetőségét. Habár vizsgálódásaim szerint a nemiség itt inkább csak a jellemet felváltani próbáló emberi lényeg, s vele szemben érvényesül a státus z mint sor s, mindkét értelmezés azonos végkövetkeztetést eredményez, amit Bécsy Tamás igy fogalmaz meg mint a dráma új sorsértelmezését: "... az ember lét e és nem meghatározott egyénisége találkozik olyan erőkkel, amelyek számára sorssá válnak. /.../ Vagyis új emberkép jelenik meg: a nagyfokú társadalmi organizációban élő, elidegenedett emberé."/W így bontakozik ki egy világkép a műből. A dráma olyan szint érnek ábrázolja a világot, melyben az ember számára lehetetlen az önmagával való azonosság megtalálása, s az a kényszerítő erő, melyet sorsnak neveztünk, és itt a státusz képviseli, akadályozza meg ebben, uralkodik rajta. A Julie kisasszon: Írójának és alakjainak azt a hallatlan nagy erőfeszítését és vágyát fejezi ki, hogy a tevő újra azonossá váljék tettével, az ember lényegével. De mivel itt az ember lényege is az ember számára külsődleges és az egyéniséget eltüntető ontológiai lényeg, ezért a sorssal való küzdelem eleve kudarcra itélt. S itt visszautalhatunk az Előszó ra, melyben Strindberg kifejti, hogy a modern jellem meghasonlott, a küls ő körülmények irányítják. Vagyis az ember sorsa az, hogy megszűnjék egyéniség lenni. Nem ejtettünk szót még Kristin figurájáról. Funkciója a drámában meghatározatlan, lehet véletlen szemlélő is csupán, hiszen nem cselekszik, nincsenek akciói, amit tesz, az nem változtat a viszonyokon. Hem képvisel nélkülözhetetlen mozgási65
