Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Juliekisasszony
lis, hanem egyben társadalmi győzelem ill. vereség is. Ez azért fordulópont, mert ettől az akciótól kezdve a játék viszszavonhatatlan, végleges és végzetes. A "nő", illetve a "férfi" átmenetileg felülkerekedik státuszán. Az elcsábítás következtében azonban Julie státusza és óhajtott lényege véglegesen elidegenedik egymástól: vágya megvalósult, vagyis mint nemének képviselője, úri státuszát megszüntetve, azzal gyökeresen ellentmondásban szolgájának a szeretője lett, szolga státuszba süllyedt, Jeant ezzel maga fölé emelve. Mint ilyen azonban nem létezhet tovább arisztokrataként, és ezzel végzetessé vált sorsa, nincs visszaút. Mert Julie nemcsak erkölcsi értelemben "bukott nő"; a nemesség elvesztése társadalmi metaforává válik: a nemesi család utolsó sarja bukik el, s vele együtt elbukik és meggyalázatik az összes érték, melyet a nemesség képviselt még a társadalomban. Julie bukása, majd tragikus halála egy értéket hordozó életmód metaforikus pusztulását is jelenti. Ez képileg is kifejeződik: Julie kisasszony lompos, piszkos, elhanyagolt lesz, s Jean meg is alázza emiatt, mig a férfi jólfésült, elegáns külsőt ölt a szeretkezés után. Brigitte Steene a dráma igazi tragikumát úgy fogalmazza meg, hogy a csábítás következtében Julie elveszti nemességét "azt a jellemvonását, mely az élet alapja" a harcos nemesség számára, melynek Julie kisasszony a maradványa, utolsó sarja, s ez egy életmód megszűnése, mely "büszkeségen, bátorságon és /73/ tiszteleten alapszik".' J' Hasonlóképpen értelmezhető egy másik mozzanat is: amikor Jean hajdan megleste a kislány Julie-t, nemcsak a társadalmi egyenlőség vágya sarkallta /együtt szeretett volna játszani a grófkisasszonnyal/, hanem a szexuális fantázia is, ahogy most a szexuális győzelem, a testi birtoklás jelent társadalmi felemelkedést számára. Az Elősz óból megtudjuk, hogy Strindberg szükségszerűnek és örvendetesnek tartja ezt a folyamatot, a "korhadt fa" kihalását, hiszen szerinte Jean győzelmével a jövő embere, a "faj-épitő" győz, aki az "ideg- és agy nemességét" reprezentálja. Épp ezért Strindberg óva int attól, hogy az olvasót megrendítse Julie kisasszony tragikus bukása, s azt irja, nem 63
