Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Juliekisasszony
Jean: Julies Ezért jegyezte el magát azzal az ügyvéddel Azért, hogy ő legyen az én rabszolgám.^5/ Szintén a cselekvésminták megsértése, hogy Julie a lovagiépálcáján ugráltatta át vőlegényét. Az adott korban érvényes női szereplehetőségek tehát ellentétesek Julie viselkedésével, pl. az, hogy a nő a férfi alárendeltje. Ezen túlmenően a két főhős harca még egy oldalról fölveti a szerep, ill. a státusz kérdését: nem pusztán mint férfi és nő, hanem mint úr és szolga is viszonyulnak egymáshoz, harcolnak egymással. Azonban mindkettőjük személyisége ellentétes saját státuszukkal, s mivel egymással úgy lépnek érintkezésbe, hogy megsértik a státusz-magatartást /Julie az arisztokratáét, Jean a szolgáét/, mint személyiségek kerülnek egymással kapcsolatba. Személyiségük azonban nem állandó, nem rögzült, hanem pillanatnyi hatásokra reagálva változik, éppen ezért rendkivül manipulálható. Ez a manipulálhatóság is azt tükrözi, hogy a személyiség szerepe a drámában nem mérvadó. A gróf hazatérésekor pl. Jean újra visszavedlik lakájjá, vagyis újra státusza lesz úrrá rajta. A státusz ereje uralja, mert nincs saját személyisége, melybe kapaszkodhatna. Ebből a drámában többszörös csavarás adódik: egymás számára látszólag személyiségekként nyilatkoznak meg az alakok /mivel egymással viszonyba lépve megsértik az úr és a szolga státuszt/, azonban a másik státuszát a maguk számára elérendő célként tűzik ki. Ennek metaforikus kifejezése már emiitett álmuk: Julie: Van egy visszatérő álmom: fent ülök a magasban, egy oszlop tetején, és nem tudok lejönni /.../ De nem nyugszom addig, amig le nem jutok; Csak akkor békélek meg, ha lekerülök, le a földre! Jean: ... Én mindig azt álmodom, hogy sötét erdőben egy magas fa alatt fekszem. Fel akarok mászni, fel a fa csúcsára, körülnézni a napfényben fürdő ragyogó tájon, megdézsmálni a magasban a madárfészket, amelyben aranytojások rejtőznek. 58