Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa
/Gregers/ repülne haza az édesapja. Én az ért mé g meg/ 38/ bizom magában, Hedvig. Hjalmarral szemben Gregers keverve alkalmazza a felértékelés és az érvénytelenítés technikáját, s ezzel legérzékenyebb pontjain: önérzetén, hiúságán, komikus heroizmusán keresztül hat rá. Hjalmar: Gregers: Hjalmar: Gregers: Nagyon keserű volt a pohár, Gregers. Azt hiszed, ilyen könnyű az embernek elfelejteni az izét? Nem, egy közönséges embernek biztos nem könny ű. De neke d, Hjalmar! Jaj, Gregers, tudom, tudom én! Csak ne hajszolj! kérlek. Lásd be, hogy ehhez nekem is idő kell. Hjalmar, te tényleg olyan vagy, mint a /39/ vadkacsa. Hjalmar: Gregers: Hjalmar: Gregers: Mondd, korrektül viselkedtem, nem? Az az ember vagy Hjalmar, akinek mindig is hittelek. /40 / Mikor délelőtt itt járt /mármint Gregers apja - K.E./, azt mondta nekem, hogy "Hjalmar Ekdal nem az az ember , akinek gondolod". Szóval nem az az ember! És hogy "majd meglátod. n/41/ S nem sokkal később Hjalmar már maga mondja Ginának: "Nincs mit meggondolnom; az olyan embernek, mint én vagyo k, nincs." /42 / A drámai szituációt, az alakok viszonyrendszerének előbb elemzett, meghatározott irányú, tragédiába torkolló szükségszerű megváltozását a két főalak: Gregers és Hjalmar jelleme 37
