Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa

Gregers: Hedvig: Gregers: De a mamának egy szót se erről a dologról! Miért? / 31/ Mert ő úgyse értene meg minket.' Gregers szikzofrén kommunikációját jellemzi Hedvig egyik megjegyzése: "Én nem is tudom, de egész idő alatt az volt az ér/ 32/ zésem, hogy igazából másra gondol, mint amit mond." "A szkizofrén kommunikáció lényege, hogy paradox, jellege megzavaró, elbizonytalanító, elmosódó, jellegzetessége, hogy mindez fel nem fedhető, eredménye: csapdahelyzet. /.../ Ha a közlés paradox, és az egyén nem fedheti fel a paradoxiát - nem kommunikálhat a kommunikációról, vagyis nem metakommunikálhat - és nem léphet ki a kapcsolatból, az egyetlen lehetsé/33/ ges válasz: a "kóros reakció'." ' A szkizofrén kommunikáció jellegét kiválóan illusztrálja a jól ismert 22-es csapdája-helyzet. Az idézett Gregers és Hedvig közötti párbeszédben a kommunikáció paradoxiája több tényezőből tevődik össze. Az előzőekben Gregers már többször kinyilvánított a, hogy a vadkacsát szimbólumnak tekinti /vágya, hogy "okos kutyaként" a vadkacsát - Hjalmart - a hínárból kiszabadítsa; kimódolt manipulációja, hogy a tenger fenekét a kislány regényes képzeletvilágába illeszkedve a "tenger mélyének" nevezi, hogy bizalmas légkört teremtsen Hedvig és önmaga között; vagy amikor szintén szkizofrén, homályos közlésekkel manipulálva arra célozgat, hogy a padlás nem egyszerűen egy valóságos padlás stb./ Tehát eddigre Gregers már elérte, hogy Hedvig számára világos legyen, hogy a vadkacsán ő nem pusztán a konkrét madarat érti. így Hedvig is kénytelen szimbolikus közlésekként értelmezni Gregers szavait - tudatosan vagy tudat alatt - arra a gondolatra jutni, hogy nem a konkrét vadkacsa megöléséről beszél Gregers. Ugyanakkor Gregersnek sikerült homályossá és zavarossá tennie a vadkacsa jelentését. így ezt a homályos jelentést egy meghatározott irányba tereli Gregers kérése, hogy azt áldozza fel Hedvig, ami számára a legdrágább. S ha nem is rögtön tudatosul benne, nyilván fokozatosan érik meg a gondolat, hogy a saját életét adja apjáért. A közlés paradoxiáját és a csapdahelyzetet erősiti, 34