Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Kisértetek
idomul - mivel érdekei úgy.kivánják - egy új szereplehet őségként fogva fel a változást. Regina könnyed természetességgel tekint eszköznek mindenkit a maga számára - Osvaldot, Engstrando' Manders tiszteletest. Engstrand asztalos pedig egyszerűen ál-szenten alakoskodik, igyekezve elrejteni valódi jellemét, főként Manders előtt. Ő ezt haszonlesésből teszi, kihasználva a társadalmi elvárás-rendszert, mely megelégszik a látszatokkal, sőt kötelezővé teszi a látszatokban élést. S az Alvingról belétáplált hazugság miatt Osvald sem tudja, hogy ki ő valójában; másnak látja magát, mint aki, hiszen betegségéért, bünhődéséért önmagát okolja. S igy az önidentitás hiányának csapdájába kerül, mivel saját énje és élete nem ad magyarázatot állapotára. így a hazugság révén létrejött álviszonyok önmeghasonláshoz vezetnek /Osvald, Alvingné esetében/, az alakoknak bizonytalanná válik önmagukról alkotott képük, viszonyuk önmagukhoz /kivéve Manderst/, s az önazonosság meg-bomlása már valóban a személyiség végleges megszűnésével fenyeget. S az emberek viszonyba lépés e egymással igy válik a másik személyiségét megsemmisítő aktuss á, ahelyett, hogy éppen a személyiség kinyilvánításának, kiteljesitésének aktusa volna. A kommunikációnak, az emberi érintkezésnek ezt a csapdáját Ibsen csak a kettős viszonyrendszer révén tudta ábrázolni és társadalmi méretűvé, általános érvényűvé növelni, mint korának lényegi problémáját -, szemben a Nórával, ahol még nem egy abszolutizált csapdahelyzetet látunk. Ott a státuszviszonyulásokból még elképzelhető kiút, felcsillan a remény, hogy van még cs aládon kivüli té r az önérvényesítésre, melyhez - Nóra számára a "szerepkiszakadás" s ezzel együtt a'családból való kilépés útja vezet. De ez a kilépés, szerep-kiszakadás csak azért lehetséges, mert ez a korábbi dráma még nem abszolutizálja, nem transzponálja át a családon belüli státusz-viszonyulásokat mindéi életszférára /erre enged következtetni Lindéné alakja is/. Bárhol beleolvasunk a Kisértete k dialógusába, azt látjuk, hogy az interakciók legtöbbször a személyiség megsemmisítésének aktusai: Manders /.../ Maga mit gondol? 17
