Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Ibsen-dráma elemzése - Kisértetek

hazugság börtönéből, s eldobjon mindent, amire egész élete épült, azért, hogy megszabaditsa fiát, "odaadja neki a napot". De már későn. Alvingné /az ablaknál/: Ó, az az örökös rend és törvény! Sokszor azt hiszem, ezek zúditanak,ránk minden szerencsétlenséget. Manders tiszteletes: Alvingné, vétkezik. Alvingné: Meglehet; de most már nem birom. el ezeket a szörnyű bilincseket. / 2 Nem birom! Le kell tépnem őket!' ' Alvingné: A kötelességek és körülmények kényszerit ettek rá; ezért tartottam a fiamat évről évre hazugságokkal. Ó, milyen gyáva, - milyen / 3/ gyava voltam!' Manders tiszteletes túlzottan is egyértelmű és fölényesen magabiztos viselkedésével, gördülékenyen alkalmazott sztereotipiáival kelti azt az érzést, hogy begyakorolt, jól bevált szerepet játszik: Manders tiszteletes: Kedves asszonyom, az életben igen gyakran másokra kell támaszkodnunk. Ez a világ rendje és jó is, hogy igy van. Hogy állhatna meg egyébként a társadalom?^^ Manders tiszteletes: Hát maga gyávaságról beszél, amikor csak a kötelességét teljesiti? Elfeledte, hogy a gyermek tisztelettel és szeretettel tartó/ tr / zik szüleinek? Manders tiszteletes: Ahá, - ez hát olvasmányainak 15