Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Összefoglalás

asszony Előszav

a/ a hagyományos jellemábrázolás elvetését müveiben, ami azonban cnyilvánvalóan mélyebb és szubjektív világnézeti motívumokból és az ezzel összefüggő formakeresésből fakad, s óriási jelentősége van a drámaiság, a münem szemponjából /ahogy fzt a Julie kisasszon

y és az Álomjáté

k elemzése során láttuk/. A pre-Inferno korszak drámáinak megformált ságára tehát jellemző ugyan a naturalista törekvés, de inkább szubjektív nézőpontból megfogalmazott, pszichologizáló, realista drámák, még hagyományos kompozícióval; de a hagyományos jellemábrázolást már az alakok sajátos, újfajta ábrázolása váltja fel: megkezdődik a drámai jellem felbomlasztása, ami a poszt-Inferno szakaszban már az egész dráma-kompoziciót megváltoztatja. Első korszakában a tematikát a nemek hegemóniáért, saját önérvényesítésükért folytatott harca uralja. Strindberg világképét ekkor a természettudományos, ateista szemlélet, az evolucionizmus, a biológiai, pszichológiai és társadalmi determinizmusba való hit s az "Übermensch"-szemlélet sajátos keveréke jellemzi. Világképe legerősebben Buckle, Darwin és Nietzsche hatása alatt áll. /E korszakának legjellemzőbb drámái: A pajtáso

k, Az ap

a, Julie kisasszon

y. Az erőseb

b, A kapoc

s./ A poszt-Inferno periódust /1898-1909/, amely az expreszszionista drámák korszakaként ismert, a misztikus-irracionalista müvek túlsúlya jellemzi, bár találkozunk még az első periódusra visszautaló müvekkel is /

Haláltán

c/, ügy tűnik, hogy Strindberg ebben az időszakban, a nagy válság és hallgatás évei után megtalálta az ellentmondásos és dichotómikus világképének és egyéniségének megfelelő drámai formát az objektivációs dramaturgiában, az álom-technikában és az ezzel összefüggő stáció-technikában /vagyis az Álomj át é

k kapcsán elemzett képlékeny, polifón drámastruktúrában és a cselekmény felbomlasztásában és eltárgyiasitásában a színjátékszerű jelenet-technikával/. Ekkori vallásos-misztikus világképét elsősorban a swedenborgi misztika és a buddhizmus határozza meg, melyek segítségével, s az Inferno-krizis gyötrelmes tapasztalatai során megtisztulva, immár el tudja fogadni saját énjének és gondolkodásának kettősségét, türelmesebben, megértőbben és 102