Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Bevezetés

és tartalmi-jelentésbeli vonatkozásait megpróbáltam nem különálló tényezőknek tekinteni és egymástól elkülönitve vizsgálni, hanem végig igyekeztem szem előtt tartani forma és tartalom tulajdonképpeni azonosságát az adott műalkotásban, ill. megmutatni dialektikus összetartozásukat, "egymásban lévőségükét". /A fogalmi tisztázottság végett: formán a szövegnek mint a műnek létet adó anyagnak - a strukturáltságát, artikulációját értem, tartalmon pedig a szöveg egész jelentés-szerkezetét, az összes /dinamikus/ jelentés-sikot, amit természetesen szintén a szöveg formai strukturáltsága hoz létre/. Vagyis igyekeztem a müvek formáját úgy kezelni, mint ami létrejöttének pillanatában már egyben tartalmi, sőt maga a tartalom. Ez az azonosság abban áll, hogy a forma és a tartalom egyaránt ugyanannak a szövegnek /a szöveg szerkezetének, artikulációjának/ a két oldala. S ez - úgy gondolom - a müvek /a szöveg/ mögött álló irói világkép fölfejtésével volt leginkább tettenérhető. Bármilyen műalkotás létrejöttét legalább három fontos tényező teszi lehetővé és határozza meg: a valóság egészéből az ábrázolásra kiválasztott élettény /mint alapanyag/, a kor és az iró világképe. És mig az iró világképét nagymértékben meghatározza a történelmi korszak, melyben él, addig a mű témáját, az ábrázolnadó élettényt az iró világképének meghatározottságában választja ki, és már ez a választás kijelöli számára az utat a szöveg létrehozásában és strukturálásában /tematikát és formát választ egyszerre/. Az irói világkép tehát kétpólusú: feltételez és tükröz egy történelmi korszakot, feltételez és tartalmaz bizonyos fajta valóság-elemekre való irányulatságot /ez a világkép szemlélet-fliggványü, szubjektir része/, és mindezek következtében feltételez és létrehoz egy bizonyos formájú müvet. Ezt az érvelést remélhetőleg indokolják és világossá teszik a konkrét elemzések, melyekből nemcsak az derül ki, amit már emiitettem, hogy a két iró, akik teljesen eltérő természetű müveket alkottak, lényegében ugyanazokkal a formai problémákkal szembesültek pályájuk során, s ezek magára a történelmi korszakra jellemző formai problémák, habár egyedi kontextusban jelentkeznek. Azt is megfigyelhetjük, hogy a formaproblémákig az ábrázolásra kiválasz9