Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

irodalmi munka. A szinjáték és az élet különbözőségének egyik alapismérve más szavakkal az, hogy a szinész szavai és akciói "jelentésteliek és színleltek", és érzelmileg /affective/ vannak hatással, miként pl. Elisabet Burns mondja; mint amilyen - tehetjük hozzá - pl. a reklám. A szinjáték és az élet különbségére mutat még az is, hogy a szinjátékmü világa minden esetben csak az előre megtervezett módon haladhat, és nincs, nem lehet olyan előadás, amely a nézők bármely reakciója következtében, menetközben máshová forduljon, másféle véget érjen, mint ami az eltervezett. Ennek még a lehetősége sincsen meg, noha a valóságos élet minden pillanatában az események irányának a módosulása voltaképpen ontológiai lehetőség. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy egy színjátéknak a "menetrendje", lefolyása, ennek iránya egészében is ós részleteiben is egyértelműen determinált

, még akkor is, ha a benne megformált világszerüség azt mutatja vagy sugallja vagy azt a jelentést hordozza, hogy a primer valóság nem determinált. Még egy bábszínházi előadásnak az esetében sem képzelhető el, hogy a mü világának menete és ennek iránya megváltozzon és másképp érjen véget, pl. annak a hatására, hogy a gyerekek felkiabálnak és figyelmeztetik a hőst a rá leselkedő veszélyre. Ontológiai okai vannak annak, hogy már eleve kudarcra voltak Ítélve azok a szinházi előadások, amelyek a nézőt fizikailag is be kívánták vonni a produkcióba. A szinjáték világában ui. testileg, vagyis természeti létrétegét tekintve csak as X.Y. ember van jelen, aki másvalakinek a társadalmi létrétegét formálja meg, olyanét, akinek a mü világában nincsen konkrét teste. A nézőt fizikai vagy primer értelemben csak az X.Y. ember szólíthatja meg, és csak az X.Y. ember érintheti meg. Elképzelhetetlen, hogy az X.Y. ember által felidézett szlnjátékbeli alak szóljon fizikai vagy primer értelemben a nézőhöz, hogy az érintse meg, akár a színpadról ledobott tárggyal pl. papirgalacsínnal. A felidézett embernek ui. nincs teste, amivel dobhat: nincs olyan szava, ami ne csak és kizárólag a színjátékban felidézett másik a-