Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai
Az irott szöveg azonban a színjátékban felidézett alakok közti helyzetnek sok részét, aspektusát meghatározza, hiszen már a nevek által elmondott dialógusok is heüy zeteket, és már a nevek között viszonyokat létesítenek. Ezek pedig szükségképpen meghatározzák a testek által megformált alakok közötti helyzetek tartalmát és a köztük kialakuló viszonyokat. /Erre a kérdésre később térünk ki./ Azonban nem határozzák meg ennek a helyzetnek minden összetevő elemét. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az élőbeszéd során a beszélő több csatornán keresztül tud közölni, érvényre juttatni jelentéseket. Nemcsak szavainak tartalmát, szótári jelentését közölheti, hanem ezekkel homlokegyenest ellenkező tartalmú jelentéseket is, a hanghordozással, gesztusokkal, mimikával stb. Ennél a lehetőségnél sokkal fontosabb, hogy az előbb emiitett eszközökkel az elmondott szavak szótári jelentéséhez /denotátumához/ még további jelentéseket lehet hozzátenni, méghozzá szükségszerűen, ontológiai szükségszerűségből: pl. véleményt, minősítést, Ítéletet stb. stb. A kommunikációelmélet ezt a jelentéscsatomát metakommunikációnak, nem verbális jelentéscsatornának nevezi. Ez az élőbeszéd során mindig és szükségszerűen érvénybe lép. Ez a jelentésréteg vagy jelentéscsatorna a szinjáték során a műalkotás egyik, talán itt a legfontosabb ontológiai rétegévé válik; olyannyira alapvetővé, hogy azt is mondhatjuk: a szinész speciális művészete, amit csak ő tud létrehozni, a metakommunikációs jelentéssikon megjelenő művészet; a szinész művészete a "metakommunikáció művészete ". És ez nemcsak egy-egy alak által közvetített, nem verbális jelentéssikon valósul meg, mert az egész műalkotásnak, a műalkotás egészének is van nem verbális jelentéssikja. Ez a jelentéssik, a műalkotás ezen szegmentuma pedig a lehető legszorosabb kapcsolatban van az adott korbeli történelmi-társadalmi valóságnak azzal a szegmentumával, amely már a primer valóságban is a metakommunikációs, nem verbális jelentéssikon létezik. Mert minden kornak van olyan, nagyonis létező szegmentuma, amely metakommunikációs, nem verbális valóságszegmentum.
