Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve

talán méginkább fontos vitaként is kimondani, hogy a mi szinházelméleti, színházesztétikái, színházkritikái gondolkozásunk több irányban hiányos és téves. Elsősorban azért, mert többnyire nem áll mögötte kitapintható szinházelméleti bázis. A megszólaló kritikai álláspontok mögött igen gyakran nem érezhető vagy igen gyakran változik a "bázis" a szemléleti pont az ideológia. Azért is fontos Bécsy Tamás elméletének kidolgozása, mert legalább vitára, állásfoglalásra vagy továbbgondolásra ösztönözné azokat, akik befolyásolják szinházi életünket, részben a közönséget és részben a szakma hangulatát. Ha visszagondolok a magyar szinházelméleti munkákra, az ehhez valamiféle támaszt adó nagy rendezők elméleti munkásságára, Hevesi Sándor, Bárdos Artúr... vagy Németh Antal müveire gondolok elsősorban, akkor megintcaak azt kell mondanom, nagyon fontos ürt tölt be Bécsy Tamás vázlata. Több helyütt találtam érintkezést Bécsy Tamás elképzelése, gondolatmenete és az előbb általam emiitett és nagyon nagyra becsült rendezők felfogása között. Nem véletlen, hogy a magyar színháztudomány, vagy a magyar szinházelmélet zűrzavaros és ide nem tartozó okokból épp e három rendezőt törölte ki hosszú időre a magyar szinházi gondolkozásból. Amikor én 1956-ban a Főiskolára jelentkeztem tanulni, akkor még kiejteni is alig lehetett Hevesi Sándor nevét, és aki behozta valamelyik könyvét, annak X. tanár azt mondta, hogy ezzel nem értünk egyet. Nagyon izgalmas kérdés, hogy miért jutott oda a mi szinházelméleti és színházkritikái gondolkozásunk, hogy ezt a csekély hagyományt is meg kellett hosszú időre tagadni. Be külföldi szinházelméleti munkák sem hatottak. /Sztanyiszlavszkij roszszul lefordított müvei, sziházpaiagógiai niàek, tarnte árjainak kötetei is rendezés- szinész gyakorlattal foglalkaztak/ Ma is sok tekintetben szinházelméleti alap nélkül folyik a mi vitatható munkálkodásunk minden irányban* Gondolom ez eléggé vitára ingerlő gondolat, de ez engem mindig is nagyon foglalkoztatott. Nemrég olvastam Giorgio Strehler kitűnő könyvét és nagyon sok izgalmas érintkezési pontot találtam benne. Végül egy másik kérdés. Bécsy Tamás ldézie dolgozatban Vörösmarty