Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve

ban láttam egy Beckettet Szophoklésszel együtt egy műsorban, a cime: - Play - azaz Játék. Ebben a játékban össze nem függő mondatokat, szavakat mondanak bizonyos ritmusban, bizonyos csöndekkel. Azt mondhatnám, hogy kottafejek, ritmusképletek, de ez kifejezetten verbális dolog, ha nem nézek oda, tökéletes élményem van. Hangjátéknak ls fölhasználható. HYERGES LÁSZLÓ Szabad egy megjegyzést. Én csak annyit szeretnék mondani, ennek alátámasztására, hogy az olasz színházművészet egyik legjelentősebb és legszínesebb egyéniségeként tartják számon Carmelo Benêt. Ô programot csinált ebből, amit te mondasz. Részben klasszikus drámákból és költeményekből válogat részleteket, melyeket antológiaszerü műsorok keretében ad elő. A Macbethet csinálta meg. Az igaz, hogy ott szerepelt Lady Macbeth, de teljesen átalakított figuraként. Bene a politikai és társadalmi összeütközésekben, szerelmi összeütközésekben egy meggyötört, fáradt figurát ábrázolva adta elő az egész darabot, koncertszerű formában. Továbbiakban Goethe Egmontj

át csinálja meg, Beethoven kísérőzenéjének a felhasználásával. VÁMOS LÁSZLÓ Ezek variációk egy zenei témára, feldolgozások, én most önálló drámákra és eredeti müvekre gondolok. MÉSZÁROS EMŐKE Két utalás is elhangzott a bábjátékkal kapcsolatban, - igaz, hogy két mellékes utalás. Ennek ürügyén szeretném mégis a figyelmet saját "szűkebb pátriámra" felhivni, lévén, hogy ez a - szerényen - vázlatnak nevezett tanulmány jólesően erősitett meg abban a meggyőződésemben, hogy a bábszínház, a bábszínpad sokkal szervesebben tartozik bele az általános színházművészetbe, mint ez a köztudatban benne foglaltatik. Vannak szinházelméletek, és vannak, illetve kellene, hogy legye-