Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
foglalja el az élő, külföldi világszinházban ma már az avantgarde helyét, mivel az "eredeti" avantgárdé hullám lényegéhen már túlélte magát. Tehát miközben az avantgarde-ot - értelemszerűen - mert nálunk még gyakran újdonságnak tűnik,... sokan harci példaként használják föl bizonyos konzervatív szinházi megnyilvánulásokkal szemben, a mai világszínház, az élő világazinház főáramlatában ez az avantgárdé már "váltásban" van, ée éppen ma egy új avantgárdé hullám próbál jelentkezni, amely már nem kapcsolódik Artaud értelmes vagy értelmetlen magyarázatához, inspirációjához. /Egyébként igen hasznos lenne egy olyan áttekintés, amely Artaud hazai "színháztörténetét" tárgyalná. Az ihletett megértéseket éppúgy, mint e félremagyarázásokat, Artaud ihletését éppúgy mint "kihasználását"./ S még egy gondolat - amely csak részben kapcsolódik ehhez a gondolathoz, - nemrég olvastam Molnár Gál Péter cikkét az És-ben arról, hogy a Brook Cseresznyéskert je lényegében szürke előadáa. Nem ledorongoló cikk volt, de erős távolságtartás érződött belőle. Természetesen ez a kritikus szive-joga. Én például remekműnek tartom ezt az előadást és hallatlanul izgatott, hogy Brook az Artaud szellemében fogant szinházi kísérleteitől, amelyeket részben rekonstruált, de állítólag sokkal többet ő maga talált ki,/ az Orghast szómegsemmisitő rítusán, és új szinpadi nyelv kitalálásán át, az afrikai turnén keresztüLa Madarak színjátékának nyelvi rögtönzéseit megteremtve eljutott a legegyszerübbhöz, -a mindenféle szépelgéstől mentes - igazi költői színházhoz, amelyben olyan különös egyszerűséggel tudja mondandója lényegét kifejezni. Csehovot olyan módon tudta interpretálni, amelyben Csehov gondolatai kerülnek a rendezői megértés és megértetés fókuszába. Számomra az utóbbi idők egyik legnagyobb szinházi revelációja. Kétségkívül Mnouchkine előadásai sokkal nagyobb teátrális izgalmat jelentettek, a rendezői és szinészi fantázia páratlan csodáit teremtik meg, amelyek a mai világszínház csodái, de Brooknak az útja, hogy honnan hova tudott eljutni és hogyan tudta a szót ós az érzelmeket a helyére állítani és igazolni most éppen azt a szinházi formát, amelyet
