Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve

nem hogy érdemes bekapcsolni az elméletbe, hanem szükséges; különösképp manapság, amikor a rendezőnek a szerepe, jelentősége, funkciója hihetetlenül megnőtt a színházban. - Csak azért nem Írtam bele a dolgozatba, mert ebbenaz alapkérdéseket akartam vázolni, és most ehhez még legalább húsz oldalt kellett volna iraom. KERÉNYI FERENC Ez természetesen nem zárja ki a további vita lehetőségét. Kérem, hogy akik most kérdéseikre választ kaptak, illetve a további hozzászólásokat, kérdéseket. SZÉKELY GYÖRGY Nekem két dolog eszembe jutott. Az egyik: abban a pillanatban, amikor nem az irodalmi dráma és a szinjáték viszonyáról beszélünk, miután a szinjáték világa valóban lényegesen szélesebb, érdemes volna, - megint csak igy mondom, hogy érdemes volna visszatérni arra a megjelölésre, amit úgy hivtak valaha, hogy librettó. Tudniillik ebben a fogalomban össze lehet foglalni mindazt, ami egy pantomim mögött van, ami egy balett mögött van, tehát azt a leirott vagy csak szóbeli vagy csak gondolati hátteret, ami realizálódik a színjáték folyamán. Sohasem kellett, hogy a sző idézőjeles értelmében, mert irodalmi megfogalmazást jelent. Metastasionál az volt, és azt mondták, hogy nagy iró is, ma már nem igy tartjuk. De maga a librettó, mint gyakorlati és elméleti eszköz arra, hogy a nem irodalmi eredetű szinjátékos jelenségek mögötti gondolatot valamiképpen rögzíteni tudjuk, ez szükséges eszköze. Mindez a librettó. BÉCSY TAMÁS Egyszer én nekiugrottam ennek a fogalomnak, nem ebben a megközelítésben. Egyszer e Színház c. folyóiratba irtam egy cikket a dráma és a szinjáték viszonyáról; s ebben jeleztem, hogy lehetséges olyan Írás is, amit szinjátékszövegnek nevezhe-