Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
egynemű közeg kifejezés mellé rendelt "anyaga" fogalom tetszik félrevezetőnek. Helyesebb lenne talán filozófiai értelemben is az egynemű közeg mibenlétéről szólni, avagy annak "természetéről". Habár Bécsy, azzal, hogy elhagyja a Lukács György által /már/ és nyomán alkalmazható érzékszervekhez kapcsolt ságot, a ekként eltér a Székely György által is jól használható "kételemü"-ség fogalomkörétől, /mert hisz a színházművészetben legalább két érzékelési területhez kapcsolódik az egyneműség közege, az akusztikushoz és a vizuálishoz is, tegyük hozzá még többhöz, mert a kinetikushoz is/, - Bécsynél ezáltal teljesen bizonytalanná válik az egynemű közeg definiál hatósága! Nem a test/ i/ ség lenne az"egynemü közeg" - vélem -, hanem sokkal inkább az egyneműség mibenléte a szin-" játszás " azaz az élet-szerűség. Mert a szinjáték mindig "élő"-mozgásában, mindig és mindenkor folyamatában és jelenidejüségében valósul meg, habár élet-imitációként csupán, de igy is leginkább jelezve az "élet"-et. Egyébként - /magam Hont Ferenc tanítvány lévén,/ - hasznosnak vélem ilyeténképpen továbbra is az "életszinjáték" kifejezést, és szójátékkal élve, /megfordítva/ a "szlnjáték-élet" használatát is! A színjátszás ősi, /kezdeti/ fokán még a színjátszó ós 1 a közönség személye nem is különült el igazán mint manapság, habár a sámán-szerep már a színészt előlegezi! De a szertartásban szinte mindenki részt vett, ha nem is "egyformán", de épp mert raüélvezője és szereplője is volt a ritusnak, saját élet-imitációjának; a két szerepkör nem különült el. Játszó és közönség, ekként /információelméleti értelemben is/ a kódolás és a dekódolás, az üzenetet közvetítő és felfogó személye ekkor alig választódik szét! Tehát az életszinjáték állt még a legközelebb az élet teljességéhez, magához annak totalitásához, /élet - halál összefüggésében!/, különösképpen az áldozati-ritusokban és a termékenységi szertartásokban. A szinjáték, mára már csupán "élet-szerűséget " jelenithet meg, ám annyit tud megvalósítani az élet teljességéből amenynyiben leginkább hasonul az "életszinjáték" ősi rituális formáihoz. /Vö. modern törekvésekben is a "mágikus szinház"!/
