Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve

és nyilvánvalóan szerzőként is másképp látjuk esetleg tiz év előtti véleményünket, mint Székely György a játékszerüség példájával bizonyitotta ia. FŐIDÉNYI LÁSZLÓ Nagy örömmel olvastam el ezt a tanulmányt, amelyben érzésem szerint tízszer vagy hússzor ennyi anyag van összesűrítve. Én két vagy három kérdést tennék fel Bécsy Tamásnak - nem vitaképpen - arra vonatkozóan, hogy ő hogyan lát bizonyos dolgokat. Az első kérdést ő maga veti fel egyből a tanulmány elején: bármely művészeti ág műalkotásai világszerüséget épitenek föl, s ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy másodlagos világot, melynek jelentősége, értelme és jelentése csak az elsődleges világra, a primer valóságra hangoztatottén igényt tart. Ez minden művészeti ág esetében igaznak tekinthető, viszont a színművészet, vsgy a színháztörténet számos olyan esetet mutat fel, amelyben a színielőadás szándéka szerint éppen ezt próbálja aláaknázni, tehát nem egy másodlagos valóságot kivan teremteni, mint a zene, a képzőművészet, hanem primer valóságként akar létezni. Olyan példákat említenék, mint a középkori kameválszerü színjátszás, vagy a commedia dell*arte bizonyos irányzatai, mikor a közönséget úgy vonják be, ahogyan egy irott drámából készült színjáték esetében elképzelhetetlen. Megemlíteném Artaud-t, aki kifejezetten azt kifogásolja, hogy a színházművészet egy másodlagoa világot akar fölépíteni. Ily módon - ahogy Artaud mondja -, becsapja a nézőt és hazuggá válik. Századunkban bizonyos szinházi formák, mint a happening, fluxus, performance éppen ezt próbálják megakadályozni. Tehát az előadás, ami létrejön, az egyszeri és olyan primer valóságigénnyel lép föl, amire egy kŐszinházban nem adódhat lehetőség. Véleménye szerint ezek a jelenségek beépithetők-e egy szinházelméletbe, valamilyen módon kapcsolatba hozhatók-e a kőszinházzal vagy a színházművészetnek az elemzésével? A másik kérdésem a következő: A dráma és a szinjáték, két különböző művészeti ág müneme. Érdekes volt olvasni, és