Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
lóságot, az ember pszichéjét, de még ehhez is, ha alaposabban megnézi az ember, és ahogy megnézték a kutatók, mindenfajta szűrési folyamatokon át érkezik el Joyce ahhoz a bizonyos fajta nyelvhez, amit végül rögzít. Hogyha most ezt tovább szűkítem dialógusokra , mint drámaíró, megint rengeteg mindent el kell hagynom, megint egy redukciós folyamaton, egy süritőtömöritó folyamaton megyek keresztül. Azokat a legszükségesebb dolgokat szabad csak leimom, amely nélkül a szituáció olvasva sem válik érthetővé. Vagy az adott hangulat, pl. egy Nádas Péter Takarítás ában, ahol mindezt le kell irni, ami ehhez hozzátartozik, és amely visszaadja, valamilyen módon visszakódoltathatja az eredeti élményt, amit a szerző ebben a formában Írásban rögzített. A beszódpszichológia tud arról, és ezt nagyon komolyan elemezte, hogy az irott nyelv és a beszélt nyelv között milyen különbségek vannak. A beszélt nyelv mindig feltételezi, azt, ami itt nagyon pontosan és nagyon helyesen, m in t a szinjáték egyik sajátossága van kiemelve, ti. a metakommunikációs eszközöket, a hangsúlytól a gesztuson keresztül a magatartásig, a tempóig... szóval mindenféléig. És nem jó drámaíró az. aki a metakommunikációt eleve beleírja a szövegbe . Azt a helyet is betölti, fölöslegesen, ami a beszélt nyelvben egészen más módon közvetitődik. Ezt egy regényben megpróbálhatja leírni, a metakommunikációs csatornákat is megpróbálhatja rögzíteni. Egy drámai szövegben ez redundanciához vezet. Az igazán jó drámai szöveg - és itt Csehov a legjobb példa erre -, rengeteg olyan helyet hagy, ami az emberek között történik .és nem a megszólalás útján, mert hiszen nem mindenki tud megszólalni, nem mindenki tud precízen megszólalni. Talán éppen ezért mondjuk azt, hogy Csehov dialógusai a legigazibbak a megírt drámai szövegek között. Csehov az, aki a "hiány n-aival, a dialógusainak a kipontozottságával, a nem-túlirottságával az egyik legalkalmasabb szinpadi szerző. Megpróbálta megtalálni a megoldhatatlant : Írásban rögzíteni a beszélt nyelvet. Nagyon nehéz összehozni, - amire Lukács már a Modern dráma történetéb en is utalt, - szinte lehetetlen összehozni az
