Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

tartalmait sokkal erőteljesebben kell érvényrejuttatni, és igy a szinjátékmü hatására a nézőben számunkravalóvá tenni, mint más művészeti ágakban létező műalkotások esetében* A szinjáték-mü par excellence az adott kor félig tudatosult tartalmainak a megformálására szolgáló művészeti ág. Mindenki tudja saját tapasztalataiból, hogy egyfelől mennyire érthetetlen, ha a kor emberei számára magábanvalő, nem tudatosult megnyilvánulásokkal formálnak meg egy alakot vagy egy problémakört, még akkor is, ha a szinész vagy a rendező számára de csak az ő számára és nem a nézők számára - egyértelmű a megnyilvánulás tartalma és jelentése. Másfelől azt is ismerjük saját tapasztalatainkból, hogy mennyire közhelyszerű megoldások is léteznek; s ezek éppen azok, amelyek már régen tudatosított tartalmak, már régen eljutottak a számunkravaló szintjére. Ilyen közhelyszerű magatartást vagy foglalkozást jelölő gesztusok igen sokszor láthatók, pl. utcalányok, részegek stb. megformálásakor. A dráma, éppúgy, mint minden műalkotás, amelynek egynemű közeg-anyagát nem élő ember építi fel, beépítheti saját vil ágszerüs égébe és mondanivalójának, közlésének részévé teheti azokat a tartalmakat, amelyek a kor embereinek egészében nem élnek még a magáértvaló fokán, csak pl. a művészben. A kor magáértvaló, félig tudatosult tartalmait tehát nemcsak azért kell a szinjátékban megformálni, mert a szinész művészete az előadás adott időtartama alatt létezik csak. À magáértvaló tartalmakat abból az ontológiai szükségszerűségből kell úgy megformálni, - hogy ezek a nézőben a számukravaló szintjére jussanak, ami persze az imént emiitettből következik -, hogy ti. befogadói, a nézők mindig ugyanabban a korban élnek, mint ő, és abból, hogy az élő, eleven emberrel is létesítenek viszonyrendszert, nemcsak az általa felidézett alakkal. Minden korban azokat a drámákat adták elő, amelyeknek mint irott müveknek a mondanivalója, világképe közel áll az adott korhoz vagy közel hozható hozzá. Olvasni minden korban minden drámát nagy élvezettel és tanulaággal lehet, mert az olvasás útján történő befogadás nem az olvasó magáértvaló szintjén