Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai
dézett alakot önmagának vagy oaak annak a számára Idézze fel, aki ugyancsak olyan embert idéz fel, aki nem ő. Vagyis nem önmagának és a másik színésznek idézik fel az alakot. Mindebből az következik, hogy a szinjáték egésze és a nézők egésze között vonatkozási rendszer jön létre, amely egy sajátos helyzetet konstituál. A szinjáték akkor tárgyiasul mint színjáték, ha néző van, s az ember akkor tárgyiasul mint néző, ha szinjáték van. A jelrendszer következtében először az tárgyiasul, hogy amit a néző lát, az nem valóság. A tárgyiasul ás nem egyszerű "fizikai" kapcsolat, hanem tartalmak és jelentések objektivációja. Ez pedig nem lehetséges másként, csak ha az adott korszak tartalmai és jeletései objektiválódnak, azaz, ha a tárgyiasulás a kor tartalmai alapján valósul meg. A néző sohasem mint a "tiszta, üres lap" ül le a nézőtéren. Mindig magával viszi a saját valóságát, amelynek egészéből, majd az aktualizálódik benne, amit a szinjáték abból életre hiv. Ezeket a tartalmakat sohasem mint ismereteket viszi magával, még egy történelmi dráma előadásakor sem, mint a befogadói hálózat, a befogadói pozíció elsőrendű meghatározóját. Ontolőgiailag azért szükségszerű ez, mert az ember, e befogadó éppigylétének csak részben meghatározói a tudatosított, tudvántudott és a gyakorlatban felhasználható tartalmak: ontológiai terminussal: a számunkra való tartalmak. Az ember tartalmai között léteznek nem tudatositott, ontológiai terminussal magábanvaló, pszichológiai terminussal - amelyek persze nem egyértelműen ugyanazok - tudattalan tartalmak is; és léteznek félig-meddig adott, csak "megérzékelt" tartalmak; ontológiai terminussal magáértvalő' tartalmak. A történelmi dráma befogadásakor a történelmi ismeretek csak mint számunkra valók létezhetnek csak: hiszen az, ami mint magábanvalő tartalom létezik, nem létezik mint ismeretanyag, mert az a számunkravaló, ami mindig tudván tudott és hasznosítható. A néző befogadó pozícióját az ő magábanvaló, magáértvaló ós számunkravalő részel egyaránt meghatározzák. Mivel a néző az eleven emberrel, a színésszel is kapcsolatba kerül - nemcsak a
