Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

teljes és totális világszerüséget felépíteni. Vagyis képes a benne éa általa a nevek közötti viszonyokat egyfelől a történelmi-társadalmi lényeget tekintve, másfelől a valóságban való érvényességüket tekintve hitelesen megjeleníteni, A dráma önmagában is hiteles és teljes. Teljes természetesen abban az értelemben, amely értelemben bármely művészeti mü; ti. a maga lehetőségein belül: mindazon belül, amit egynemű közegének anyagával műalkotássá lehet formálni. Amikor a szinjáték a drámai nevek helyébe testeket léptet és a dialógusokat élőbeszéddé változtatja, és a felidézett alakok közötti helyzeteket létrehozza, s ebbe a helyzetbe bevonja a nem verbális csatornán jelentéseket közlő elemeket is, nem a drámát teszi teljessé, és hitelessé, hanem önmagát valósítja meg

. Méghozzá azért, mert az egynemű közeg anyaga ontológiai adottságai következtében épit szükségképpen nem verbálisan közlő elemeket is önmaga világszerüségébe, amelyeket a dráma, mivel egynemű közeg-anyaga csak verbális, nem is képes. Ebből - ismételjük - nem következik, hogy ezen elemek nélkül a dráma nem teljes és nem hiteles és nem "szép". /Azt is szokták mondani ugyanis, hogy a dráma a maga szépségét is csak az előadásban kapja meg./ Ha nem teljesnek tekintjük, olyan elemek hiánya miatt tekintjük nem teljesnek, amelyek ontolőgiailag aem jelenhetnek meg benne. Ha az élethez viszonyítva tekintjük a drámát nem teljesnek, akkor a színjáték sem teljes. A színjátékban megjelenhető elemek közül, ugyancsak ontolőgiailag, szükségszerűen hiányoznia kell a felidézett alak konkrét, fizikai testének. A valóság teljességéhez, az élethez pedig alapvetően tartozik hozzá, hogy mindenkinek saját teste van és hogy az nem cserélhető föl. Már pedig az x.y. szinész teste, amint jellé válik, a különböző előadásokban /néha ugyanabban!/ más és más felidézett alaknak szolgálhat testi hordozójával. A szinjáték homogenizáclóját elvben nagyon nehéz megvalósítani, s épp a dráma miatt. Ugyanis, éppen mert a drámának is van teljes és hiteles művészi világa, szükségképpen van világképe és - teljes összetettségében értve - mondanivalója. A szinjáték viszont csak úgy építheti föl a maga világát,