Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

Nem igy azonban a színjátékban, ahol a bálterem és a vendégek konkrét látványa éppúgy beletartozik a helyzetbe, mint a vár bástyája, a napszakok, az időjárás vagy a fény és hallható a zene és minden zörej. A drámai szövegnek, mivel egynemű közeganyaga a nyelv és mivel a nyelv itt dialógus - és nem pl* egy elbeszélő elbeszélő-szövegei - a helyzetnek nem is lehet összetevő eleme más, mint ami dialógusba építhető. Mégpedig olyan dialógusokba, amelyek alapjaiban és lényegében a dialógust váltók közötti viszonyok változását hordozzák. Éppen ezért a nevek között kialakult drámabeli helyzeteknek is ez az aspektusa lesz létező. A dráma nemcsak koncentrál az alakok közötti viszonyokra és azok változásaira, hanem a drámai világ a viszonyok változásából áll, mert olyan jelrendszer, olyan anyagi hordozó ez ontológiai alapja, amely az alakok közötti viszonyokat és azok változásait képes hordozni, kifejezni, felidézni és tükrözni. Így az irott dráma valósághitelét és igazságát az alakok tartalmainak és a közöttük lévő viszonyoknak a hitelessége és igazsága teremti meg. Ha azonban az irott szöveg - mással együtt, a zenével, zörejekkel - hallhatóvá válik és a látvány is csatlakozik hozzá, éppen azért, hogy műalkotás jöjjön létre - és ne életutánzat a csak látványban megjelenő tényezők és a beszéden kivüli hallható elemek is a felidézett alakok közötti helyzet részévé válnak: a bálterem egésze, a vendégek és ruházatok, a fáklyák, a báli zene stb.; illetve a vár bástyája, a megvilágítás, a fegyverzetek stb. Vagyis az irott dráma alakjai között létesült helyzethez a színjátékban mindig hozzáépitődik az, ami a nem verbális jelentéscsatomán keresztül jelenik meg. Az előző mondatban szándékosan nem irtuk, hogy a drámai helyzet az említettekkel kiegészül. Ez a sző ugyanis éppen abba az irányba indítaná el az asszociációkat, amelyet mint hibásat határozottan el kell utasítanunk. A "kiegészül" sző azt az asszociációt kelti fel, miszerint a dráma szövege önmagában nem hiteles és nem teljes, hogy az épp a hitelesség és a teljesség elnyerése érdekében szorul kiegészítésre. A dráma a színjátékhoz viszonyítva csak akkor tekinthető