Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)

ítélése szerint azonban a rendezőnek: soha nem szabad megfeledkeznie arról, hogy amennyiben kulturális szempontból valóban érvényes müvet akar alkotni, úgy neki keil szolgálnia a szerzőt, ahelyett, hogy a szerző felhasználásával, személyes és gyakran igen vitatható "intuícióit" követve, saját magát állítsa előtérbe. Köztudott, hogy manapság a rendező egyre inkább úgy állítja be magát, mint az előadás igazi és egyetlen alkotóját, olyanynyira, hogy a plakátokon már olyasmi is olvasható, mint például: Ï.Y.: Az engedelmes lány

. Carlo Goldoni ötlete alapján'!/. Pedig rendezőinknek éppenséggel a klasszikusokat kellene bizonyos alázattal bemutatniuk. Dr. Székely György Kifejezi megelégedését az élénk vitáról, amit a konferencia iránti érdeklődés jeleként könyvel el. A továbbiakban öaszefoglalja a felmerült kérdéseket, összegezi a hitelesség, illetve a klasszikusok modernizálása problémakörén belül megvitatott észrevételeket, Egyetért azzal, hogy egy uoidoni-típusú szerző esetében össze kell egyeztetni az örökbecsű értékeket a kortársi kritikai tájékozódás követelményeivel. A színháztörtónésznek az a feladat jut, hogy regisztrálja és rekonstruálja az értelmezéseket és az azokkal összefüggő problémákat. Végül ismét köszönetét fejezi ki iíangini professzornak éa az öszszes felszólalónak*