Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)

paték éa résztvevői játéka mögött Strehler magragadott "valamit, amit nem lehet elfeledni". Valóban feledhetetlen előadás volt. Strehlernek - egyelőre - utolsó Goldoni-vállalkozáaára 1975-ben került sor. A terecske című komédiát vitte színre, vagyia ismét népi és velencei /és ráadásul versben írott/ játékát, amely Goldoni tevékenységének egy előző korszakából származik és korális dimenzióját tekintve bizonyos fokig a Csetepaté egyik előfutára, à rendező újabb magas színvonalú előadást hozott létre, izgalmasan értelmezve a különféle kapcsolatokat, melyek e tipikus környezet lakói és a kívülállók között szövődnek. A behavazott Velence képe pedig kitűnő szinpadképi és hangulatteremtő ötlet volt. Persze az igazság az, hogy A chioggiai csetepatéban elért rendezőmüvészeti csúcs után nem sok újat lehetett várni. Azért foglalkoztunk oly sokat Giorgio Strehler munkásságával, mert, mint mondottuk, az ő leckéje alapvető jelentőaógü a kor tárai Goidoní-rendezés fejlődésében. Bhnez a fejlődéahez természetesen más kiváló rendezők is hozzájárultak, akik tcözüi csak néhányat említenék: Orazio Costa, Giorgio De Lulio, Gianfranco De Bosio, Franco Bnriquez és Giovanni Poli nevét. Ha különböző mértékben ia, de mindnyájan egyazon, immár megszilárduló alapelv szellemében dolgoznak: Goldonit ma már elképzelhetetlen úgy azínre vinni, hogy ne vennék figyelembe kora történelmi valóságát. De nogy a mai Goldoni-rendezések rövid áttekintéaét méltóképpen fejezzük be, egy másik rendezővel is foglalkoznunk kell, nevezeteaen Luigi Squarzinával, ski néhány nagy velencei komédia rendezésével jutott igen értékes eredményekre. Squarzina, aki Ivo Chiesávai együtt a Genovai Állandó Színház igazgatója volt, a következő Goldoni-müveket rendezte: A két velencei iker /1963/, A karnevál egyik utolsó estéje /1968/, A bugrisok /1969/ és Az új otthon /1973/. Az első nagy találkozás az ő esetében is a Goldoni-éietmü egyik korai darabjával jön létre, ami egyébként azt is jelzi, milyen vonzást