Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája

sonlata... Az európai művészet lényeges kritériuma tehát az európai művészetiilozóíia szerint, hogy az: az öntudat szembefordulása a természettel az ábrázolásban, mely szimbolikus és transzcendens jelentőségű."^ Ezzel szemben a kelet-ázsiai műalkotás nem transzcendens jelentőségű, tehát nem körülhatárolt világ, nem szimbólum, nem ábrázolás, hanem maga a valóság, a valóság folytatása, tehát immanens. "Nem az öntudat szembefordulása ez a természettel az ábrázolásban, ők folytatják, alakítják a természetet magát. Tehát az a gyönyörűség melyet müveik okoznak, nyilván nem 'művészi* /a mi európai értelmünkben^ hanem természeti."" Tájképeik nem a tájat ábrázolják, hanem ők maguk a táj. "Tehát pszichológiai és metafizikai alapja más az ő művészetüknek. Nem az öntudat izolált szembefordulása, nem ráeszmélése a természetre, hanem annak intellektuális uton való továbbprodukálása. Tehát nem is művészet, hanem természet."^ Nincs szó a kelet-ázsiai művészetnek az európai fölébe való helyezéséről. Sőt, a transzcendens művészetet emberibbnek, az emberre jellemzőbbnek tekinti /ami egyébként a klasszikus művészeti fejlődés tipikusságána

k zseniális megérzése/: "A transzcendencia élménye természeténél fogva nem is állhat a fejlődés létráján sehol. Az más szférából jött hirtelen megvilágosodás, mely, teszem, az áriákkal egész alacsony fejlődésfokon megtörtént, és a japánokkal rendkivül magas fejlődésfokon sem /ami nemcsak művészetükből és irodalmukból, hanem vallásukból, moráljukból ás filozófiájukból is kiviláglik/. Mégis talán ez az áthághatatlan és átfejlődhetetlen kün lönbség állat és ember között."' Tehát itt még nincs szó arról, hogy a modern művészet útja a kelet-ázsiai tipusu immanencia lenne. Csak jelen van egy másik koncepció, amelyhez majd - már a Dramaturgi

ában - is lehet kapcsolódni. Ez a koncepció a Dramaturgi

ában érdekes módon fonódik össze a dráma, illetve a szinjáték transzcendenciát megérzékitő feladatával. Ami itt lehetőséget ad az immanencia-koncepció bevezetésére, az a szinjáték valóban fontos tulajdonsága, melyet Lukács is drámakönyve kiinduló317