Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Könczöl Csaba: A "formát akaró lélek" dialektusa
ilyen nem létezik -, ezért mindig szükségszerűen a stíluson i nne n marad. A századforduló legjelentősebb művészeti törekvéseinek, akár a semmitmondó Art nouvea u, akár a zavare okozó, mivel egységes korstilust sugalló Jugend sti l, akár a legmélyebb szecesszi ó terminussal foglalják őket össze. Európa-szerte az a legjellemzőbb vonása, hogy formáik megfeszített stílus utáni nyújtózkodása épp a régi értelemben vett stílus elérhetetlenségét rögzíti.' Stílust akar ez a művészet mindenáron, de amihez elérkezik, az mindig csak stilizáci ó. Stílust akar, ujabb egységes formanyelvet, általános érvényű kifejezésmódot, s eközben, anélkül, hogy maga tudatára ébredne, végrehajt egy ennél jóval nagyobb horderejű történelmi tettet: a minden fajta kötelező érvényű formakánontól való elkülönülés t, a stílusok köréből való merész kivonulás t. Ennek a kompromisszumokat nem ismerő, minden kitaposott utat vakmerően elutasító szakadásnak és kivonulásnak - más szóval: "secessio"-nak - volt sajátos kifejeződése a századforduló egész művészetének jellegét meghatározó stilizálás. A Levél a kísérletrő l cimü esszében, amelynek gondolatmenetét vázlatosan rekonstruáltuk, Lukács ideologikus formában /filozófiailag/ vezeti le, miért kell önálló művészi formának tekinteni az esszét, s igy - ebből következően - miért kell az ily. módon körülhatárolt, sajátos művészeten belüli szerepkörrel /a "platonista" költészete/ fölruházott esszé-formának egységes stilizációs elvből kinőnie. Más szóval, az esszéistának ebben az ars poeticájában teoretikusan, fogalmilag hívta föl rá a figyelmet, hogy A lélek és a formá k írásaiban a filozófiai kifejezésmód mellett lényegi jelentéseket hordoz a megformálás módja - következésképp a nyelvi anyag megszervezésében érvényesülő stilizációs elv is. Mint Lukács Popper Leóval folytatott levelezéséből egyértelműen kiderül, a Levél a "kísérletrő l", bár a kötet élén áll, csupán utólagos rögzítése és tudatosítása azoknak az élményeknek és irói tapasztalatoknak, amelyeket Lukács korábban, a kötet esszéinek irása során szerzett. Ez pedig azt látszik bizonyítani, hogy maga a stilus, a kifejezés210
