Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

viszonyukban léteztek. Ilyenek a szolgák és a bizalmasok. Bájuk is érvényes lesz, hogy drámai funkciójuk már nem esik teljesen egybe jeliemiikkel. Az embert meghatározó sokféle viszony a mellékalakok bonyolultabb jelleméhez, sőt a tulajdonképpeni mellékalakokhoz vezet, valamint a szereplők egymás közti viszonyainak bonyolultabbá válásához. A hős hős volta egyre inkább az elrendezés kérdésévé válik, nem objektiv nagysága, hanem a költő tudatos szándéka helyezi: a dráma középpontjába. Lukács eddig azt vizsgálta, hogy az uj élet milyen változásokat kényszerit a drámára. A konfliktus absztrakt volta, a háttér konkrétsága, önállósodása, a dráma mozgató erejének az emberen-kivülkerülése, megnehezítik a drámai megformálást, az uj életnek emberek egymás közötti viszonyai által való kifejezését. A következőkben Lukács mélyebbre hatol, konkrétabban vizsgálja az eltolódásból fakadó stiluspr ob lámákat, a megvalósítás technikai kérdéseivel foglalkozik. A személytől személyhez terjedő viszonyok meglazulása az emberek elmagányosodásához vezet. A magány a modern kor emberének egyik legfőbb sajátossága. Az életnek és uj dráma emberének ezt a tragikus vonását Lukács rendkívül költőien, mély pátosszal fogalmazza meg: "Minden ember igazi egyénisége magányos sziget: zugó tenger közepén, és nincsen az a hang, ami ugy hatolna el hozzá, hogy a köztük zugó tenger hangjai, belekeveredvén beszédébe, meg ne hamisítanák azt; ha ugyan teljesen el nem nyomják, anynyira, hogy csak a másiknak vágyva feléje nyújtott karjait láthatja - akkor is félreértvén gesztusát." /116. o./ A régi drámában is voltak meg nem értések, félreértések,

Ads azoknak mindig volt valamilyen reális, megmagyarázható oka, és semmiképpen nem hasonlítható az uj dráma emberének "metafizikai örök idegenségére". Hogyan fejezhető ki a magány emberek közötti viszonyok által, és mennyiben alkalmas erre a drámai dialógus? Az ember belső élete csak nagyon nehezen fejezhető ki szavakkal, és ha ez néha sikerül is, majdnem biztos, hogy nem hallgat oda a másik, vagy ha odahallgat, nem érti vagy félreérti. Az uj dráma dialógusában a szavak konkrét értelménél sokkal nagyobb jelentősége van a szavak ritmusának, 147