Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
hatnánk, ám csupán az összefüggésükből kiszakítva tűnnek elemzett világképe dialektikus cáfolatának. Valójában arról van szó, hogy Lukács számos ponton tett olyan megjegyzést, amelyeket azután félbehagyott, mivel rendszerében nem illettek bele. A német klasszika drámájáról irva pl, zseniálisan veszi észre azt az alapproblematikát, amelyre a polgári dráma ráépül: "Egyfelől az individualizmus, az egoizmus tragédiái ezek a drámák, mert dialektikus tartalmukat az teszi, hogy egy embernek mennyi joga és ereje van belenyúlni a mások életébe; egy más szempontból azonban az idealizmus tragédiái, mert a tragikus konfliktus az idea és a tény örök össze nem vágásából ered." 15 0 Ugyanakkor ez a gondolat folytatható lenne abban az irányban is, hogy az un. burzsoá-citoyen dialektika jelenik meg ezekben a drámákban, amelyek ezáltal egyszerre mutatják ffel a polgári életben az elidegenedést és az emancipáció t. Lukács azonban - filozófiai helyzeténél fogva - nem ismerhette el azt, hogy a polgári világ a korábbi korszakokhoz képest gazdagodást jelent és az emancipációnak jjs a kibontakozása, és ezért a gondolatot csirájában elvágta, és e8ztétikai-megformálási kérdésekhez kanyarította vissza. Esztétikai-megformálási elemzései ezért helytállóak több szempontból ma is, mivel itt felismerte azt a dialektikát, amely mellett történetfilozófiailag elhaladt./ Az "empíriával" V8ló kérlelhetetlen szembenállás miatt Lukács számára a tárgyi világ az elidegenedéssel volt azonos, és a tudat transzcendentális képességeibe vetett bizalma vezette el őt oda, hogy az ember lényegének fogalmából vezesse le az embert, és nem a gyakorlati-érzéki történelmi emberből az ember lényegét. Ebben az esetben el kellett volna ismernie, hogy az "ember lényege" többek között a "beteljesedett bűnösség korszakában" is megnyilvánu l; hogy az ember lényege tulajdonképpen annak a tárgyi világnak a megteremtésében ál l, amely azután emberellenessé is válha t; hogy az ember lényege abban is megmutatkozik, hogy elidegenedést és "embertelen* helyzeteket képes produkálni. Az "emberi lényeg" állandó f olyamat, amely az emberi történelem minden pillanatában jelen96
