Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
képpen A regény elmélet ében a Zért kulturák c. fejezetben az un. 'tiszta lényeg" visszakivénása egyrészt hierarchikussá teszi a történelmet, azaz a görögségben olyan ponto t talál, amelyhez viszonyítva szemlél más korszakokat, és igy lemond arról, hogy a többi korszakot ne mint puszta negációt értse meg, hanem sajét belső szerkezetét fejtse ki; másrészt ezáltal szubjektivizólja is a történelmet, hiszen a hierearchia nem lehet gyakorlati, hanem csakis elméleti konstrukció. "A 142 lényeg eltávolodott az élettől" - irja, . és nem látja meg, hogy a zért kultúra széttörése nem "eltávolodás", hanem megváltozás, 8őt - horribile dictu - gazdagodás is. "Nem létezik többé a lét spontán teljessége" - irja ugyanitt, ám kérdéses, hogy ez valaha is létezett-e, nem pedig inkább a jelen elutasításának metaforikus kifejezése-e. Adyhoz hasonló ez a gondolat, és jelzi egyszersmind Lukács történelemlátásának szubjektivista, lira i jellegét. Hasonlóképpen, a modern drámáról irva a következőt állapítja meg a drámán kívüli életről, az empirikus valóságról: "mindenütt másutt az egész élet egész csupán: minden egyes dolognak - és legyen az «agában véve bármilyen nagy, szép és erős hatású - csak anynyiban van jelentősége, amennyiben az egész életet fejleszti vagy akadályozza; magában véve csak epizód, csak részlet, csak az egészre való vonatkozásában kap igazi jelentősé143 get." Az élet misztikus, platonista értelmezése ez: ha az egészne k csak az életen, az empírián tu l van értelme, akkor az élet elveszíti sajá t, bels ő gazdagságát, egyszersmind azonban az is lehetetlenné válik, hogy ezt az empíriát megváltoztassák, hiszen a valóságon belü l nincsen viszonyítási pont, amelyhez képest az végbemehetne. /Az idős Lukács dekadencia- és anti-realizmus elméletének, valamint a modern művészettel szembeni elutasító magatartásának itt húzódnak a csirái: a valósággal szemben fontosabb számára a hipotetikus, elképzelt valóság, amely azonban ezáltal nem tud mit kezdeni a létező valósággal. A valósághoz való viszonyulás e kétféle típusát találóan irja la Fichte: "Minden térbeli alakot tekinthetünk pl. ugy, mint amit a 93
