Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
oldást az esztétikum szinterére vitte ét: az esztétikum jelenti Lukács szánára azt az egyedüli lehetőséget /és ez mér közeledés a schellingi azonosságfilozófia, illetve Hegel felé/, ahol az érték elválaszthatatlan az értékmegvalósulóstól, és ahol a szubjektum-sbjektum azonossága megvalósul. A Takt ika és etik ában Lukócs az esztétikum őltal betöltött szerepet a proletariátusnak adományozta - de éppen az, hogy ezt log ikaila g törésmentesen megtehette, azt bizonyítja, hogy a műv észet és a proletariátus esetében nem a szférák belső szerk ezetéből és ontológiai meghatározottságéból indult ki, hanem mindkettőt bizonyos kategóriákból ^vezett e, azaz mindkét esetben ürügyként _is felhasználta őket a szubjektív vágyak szubjektív, vagyis nem történelmi, hanem logikai megoldásához. Aligha tűnhet frivolitásnak, ha Lukács értelmezésében vett proletariátust az életmüvészet megvalósulásának tekinthetjük. Természetesen az élet és a mü, a szubjektum és objektum viszonyának ilyen megoldása nem tekinthető feloldásnak. Mert miként A lélek és a formá k esszéi a legtöbb esetben a rezignációnak és fájdalomnak adnak hangot, ugy A heidelbergi es ztétik a meoldása is viszonylagos: Lukács látja jól, hogy a megoldás csak az ember ellenébe n mehet végbe itt is. A le lki szegénységrő l cimü írásában igy beszél: "csupán azért vagyunk emberek, mert csak müveket tudunk alkotni, mert csak boldog szigeteket bírunk varázsolni, a boldogtalan meg-nem-nyughatés és az élet piszkos árja közepébe. Hs a művészet formálhatná az életet, ha a jóság tetté válhatnék - akkor 109 istenek volnánk. Néhány lappal később pedig Kőmives Kelemenné példázatét a kővetkezőképpen használja fel: "Ki jarhatna utána az okoknak, hogy miért éppen 0? Megszámlálhatatlan külső ok van és lelki indíték. Mégis mindaddig, amíg a fizikai vagy pszichiksi világ szempontjából nézzük, brutális és oktalan véletlen... Mindennek mégis volt értelme nem Kőmives Kelemen szóméra, hanem müvüknek száméra. A mü az életből nőtt ki, azonban ki is nőtt belőle; emberi anyagból készült, de embertelen, sőt emberellenes. * 11 0 Az élet és a mü ilyen teljes szétválása az eredménye annak, hogy Lu79
