Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
Novalis-esszében hangot adott annak a vágynak, hogy remélhetőleg eljön az a világ, amelyben semmi sem lesz többé a véletlennek alávetve, vagy amikor a Kassner-esszében a következőt irja: "A véletlenektől a szükségszerűségig, ez minden problematikus ember utja, oda elérkezni, ahol minden szükségszerűvé válik, mert minden az ember lényegét fejezi ki" 10 7 - akkor a véletlen és szükségszerűség kategóriáival irja le a világot, amely kategóriák azonban a jelen esetben egyértelműen logikai kategóriák. A valóságot ugyanis nem lehet ezekkel a kategóriákkal megfelelően leirni, mégkevésbé a szembeállításukkal /kérdéses, hogy az un. 'objektiv" valóság "mint olyan" leirható-e egyáltalán, vagy hogy van-e erre szükség/. A véletlen és szükségszerű kölcsönős egymásbacsapása ugyanis csupán az egyéni tudat számára megjelenő kísérőjelensége az objektum és szubjektum dialektikájának - helyesebben az objektum és szubjektum dialektikája a pusztán egyéni, szubjektiv tudat számára ezekben a végső soron merev kategóriákban válik tapasztalhatóvá, érzékelhetővé, felfoghatóvá. Azonban miként a jelen nem nevezhető a puszta véletlenszerűség világának /de a teljes szükségszerűségének sem/, ugy az a jövő se i képzelhető el, amelyben minden szükségszerűvé válik - bármilyen jogosult is legyen az erre vonatkozó vágy. Társa dalom^ntodó^ijailSH ezekkel a kategóriákkal nem jellemezhető a történelem. Érdekes adalék ebből a szempontból Lukács állásfoglalása a proletariátussal kapcsolatban. 1918-ban a Taktika és etik a c. tanulmányában a következőképpen ir: "A marxi osztályharc elmélet /ebből a szempontból teljesen a hegeli fogalomalkotást követve/ a transzcendens célkitűzést immanenssé változtatja; a proletariátus osztályküzdelme egyszerre maga a célkitűzés és annak megvalósulása." 10 8 Nem lehet nem felfigyelni arra, hogy ez a jellemzés teljesen Lukács esztétikai elemzéseinek vonalán halad. Amikor ugyanis Lukács A heide lbergi esztétik a megírásának idejére belátta, hogy az egyéni életvitel és a külvilág, az élet és a forma, a szubjektum és az objektum viszonya megoldhatatlannak tűnik, akkor a meg78
