Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
nem objektiv jogosultsággal is rendelkezzenek. Ontológiailag tekintve ugyanis a negativitás szerepe a történelemben elválaszthatatlan a gazdagodástól, hiszen minden egyes társadalmi tettben és történésben a szubjektum és objektum kölcsönh atásáró l, azaz kölcsönös gazdagodáséról van szó. Hegelnek a történelmi rosszról felállitott gondolatait viszi tovább Marx a következő véleményében: "Az egyetemesen fejlett egyének, akiknek társadalmi viszonyai saját, közösségi vonatkozásaikként egyben alá vannak vetve a saját közösségi ellenőrzésüknek, nem a természet, hanem a történelem termékei. A képességek fejlődésének ez a foka és egyetemessége, amelyen ez az egyéniség lehetővé vélik, éppen a csereértékek bázisén való termelést előfeltételezi, amely azonban az egyén önmagétól és másoktól való elidegenülésének általánosságával először termeli meg vonatkozásainak és képességeinek általánosságát és mindenoldaluségét is. A fejlődés korábbi fokain az egyes egyén teljesebben jelenik meg, éppen mert vonatkozásainak teljességeit még nem munkálta ki és.nem állította szembe magával mint tőle független társadalmi hatalmakat és viszonyokat. Amennyire nevetséges visszasóvérogni ezt az eredeti teljességet, annyira nevetséges az a hit, hogy meg kell állnunk ennél a teljes kiürültségnél. A polgári nézet soha nem jutott tul az ezzel a romantikus nézettel való ellentéten, és ezért ez a nézet mint jogosult ellentét kisérni fogja megboldogulásáig. Lukácsnak a saját rendszeréhez való ragaszkodása - a már emiitett okok következtében - megakadályozta abban, hogy meghaladja önnön szubjektivizmusét. A vágyakozás jelentette száméra az egyetlen valóságot, és mivel látta a valóság többi szférájának "kikerülhetetlenségét", ezért alapvető problémája éppen az volt, hogy az egyedüli jogos vágy, a szubjektiv alapállás miként egyeztethető össze az objektiv valósággal. /Objektivitás és szubjektivitás ilyen szembeóllitása természetesen -csak a fiatal Lukács kategóriáinak szellemében tehető meg./ Az esztétikum kantiánus megközelítése, a mü abszolút lezártságénak gondolata jelentette a szubjektum-objektum viszony megoldását és feloldásét száméra, de ez elsősorban A heidelbergi 75
