Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
se egyaránt egy - már elemzett - etikai magatartásnak a megnyilvánulása, egy olyan magatartásé, amely a Sollent szegezi szembe a világgal. A művészet mint utópikus valóság tulajdonképpen a Sollen és a művészet hallgatólagos azonosságót ismeri el. A regény elmélet ében Lukács kifejti, hogy a Sollen megöli az életet /nem véletlen, hogy éppen egy Hegelhez közeledő műben irja ezt/, és ez a gondolat vilégitja meg, hogy a művészet mint utópia felfogás mire alapul. Lukács szóméra ugyanis - kantiánus etikájának mintájára - a művészet is egyfajta Legyen, etikai parancs a világ ellenében. Felvetődik azonban a kétely, hogy a Legyen művészete művészet-e. Mert nemcsak arról van szó, hogy művészileg, esztétikailag csak és kizárólagosan az formálható meg, aminek léte és valósága van, azaz ami érzéki, tartalommal rendelkezik /és ilyen értelemben léttel rendelkezik pl. a nem-valóságos fantasztikum is/, hanem arról is, hogy a Legyen gesztusa pusztán a szubjektum gesztusa. A műalkotás azonban egyszerre munkál a szubjektummal együtt /annak révén és viszont/ az objektum is. A művészetet ugyanis csak azáltal tekinthetjük reális elsajátítási formának, hogy objektivál /Marx: az elsajátítás = objektiváció/, ez viszont kizárólagosan az objektum-szubjektum egysége révén történik meg. A Legyen nem objektiválható /hiszen ha hangot adok neki, pl. egy versben, akkor ez már nem azonos a Legyennel, hanem egy kifejezett, megformált gondolat, amely a Legyenről szól/ - és Lukács nem véletlenül fordul a tiszta forma fogalmához, hadat üzenve minden tárgy iságnak - és ennyiben a Legyenre épitő /azaz nem róla szóló/ művészet nem művészet, mint ahogyan "egy nem-tárgyi lény nem-lény, képtelen-lén y /Unwessen - Marx/. A művészet, és általában az objektivélt érzékiség - márpedig az objektiváció elvonatkoztathatatlan az érzékiségtől, még a filozófia esetében is - minden Legyennek ellenáll, mivel az, mint pusztán szubjektivisztikus vágy, megformáihatatlan; • mi más a művészet lényege, mint a legtágabb értelemben vett érzékiség és intellektualitás egysége? Abban a pillanatban ugyanis, hogy a szubjektum objektivációt hoz létre, puszta 66
