Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
tését: mintha puskából lőtték volna ki. A megalapozatlanság és levezethetetlenség korántsem véletlen Lukácsnál; az emberi képződményeknek bármilyen, nem a történelmi praxisból és az elsajátitásból kiinduló magyarázata végső soron egyfajta vallásos misztikába torkollik. A Levőéi a kísérletrő l c. írásában így olvashatjuk a következő sorokat: "Minden kép, igaz, a mi világunkból való, és a létezés öröme ragyog az arcán, de mindegyik emlékezik és emlékeztet valamire, ami volt valamikor, valahonnan, ahonnan jött, az egyetlenre, ami a lélek legmélyén 72 fontos és érdekes." A végső korlát mutatkozik meg itt: a valamiről nem tud Lukács beszélni. Nem csupán filológiailag érdekes ezzel összehasonlítani egy részt Emil Lasknak, Lukács tanárának a Die Logik der Philosophie und die Kategorienlehre c. könyvéből /Heidelberg, 1911/, hanem Lukács gondolatvilágát is jobban megvilágítja. Lask a következőképpen ír: "Az, hogy valami világosság terjed szét, mindig arra vezethető vissza, hogy egy valamit megérint a kategoriális világosságrmozzanat és csupán világossággal van körülvéve; a világosság nem világítja át, csupán megvilágítja, nem szellemíti át /verklärt/, hanem csupán átmagyarázza /umklärt/. A valam i /bármi/ Lasknál is eredendően irracionális, azaz az értelem számára áthatolhatatlan. Az emberi értelem - mondja Lask - csupán mechan ikusa n tudja megközelíteni a valami t, amely az emberi szubjektum számára elérhetetlen. Lask esetében ugyanaz a probléma, mint Lukácsnál: a tárgyi világot csak és kizárólag mint ember-nélküli, a szubjektumtól érintetlen világot tudja elképzelni. Laskról szóló cikkében maga Lukács igy fogalmazta meg Lask újítását a filozófiában: "Röviden igy foglalható össze ez az uj fordulat: a teoretikus szféra érvényességét meg kell szabadítani /hiszen az ember vonatkozásában nem gondolható el szubjektumtól érintetlen tartalmiság/. A regény elmélet ében Lukács igy veti fel a kérdést: "Mig a lényeg fogalma már puszta tételezése által is transzcendenciéhoz vezet, ott azonban uj, magasabb rendű létté kristályosodik és igy formája által kellő létet /németül: sollendes Sein/ fejez ki, amely a maga forma szülte valóságában független marad a puszta létező tar58
