Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
tendenciáknak kellett végighúzódniuk. Mert bár A lélek és a formá k a szubjektivisztikus megközelítési móddal, valamint azáltal, hogy a felvetett kérdéseket minden történelmi-szociológiai megközelítéstől távol tartja, szélsőségesen zárt, kizárólagosan "esztétikai" műalkotásként hat, egyes részleteiben mégis nyitva hagyja a kapukat a szociológiai megközelítés számára. A George-esszében például Lukács önmaga ellenére 8ejteti, hogy az eaztétikai "megmérhetetlen" minőségek kapcsolatban állnak a társadalmi, az egyénen tuli képződményekkel, és ezáltal a kultura mint olyan,szintén fontossá válik az egyes műalkotás mellett. Ez a szemlélet olyan belső felbomlás jele, ami egyszersmind A modern dráma fejlődésének története történeti megközelítésmódja felé mutat. /A lélek és a formák alapproblematikájas az élet és a mű kapcsolata is hallgatólagosan elisme'ri a történelmi megközelités jogosságát./ Másfelől viszont A modern drám ában a történelmi analízis mindvégig az esztétikai megformálásra vonatkozik, elkerülve ezáltal annak buktatóit, amit évtizedekkel később Lukács vulgárszociológiának, tartalomesztétikának nevezett. "Az igazán 15 szociális az irodalomban a forma" - írja, majd igy folytatja: "Minden 'élmény' - bizonyos fokig - már sub specie formae van átélve... Az igazi művész igazi formája: állandó a priori a dolgokkal szemben, valami, ami nélkül még észre venni sem l fi volna képes őket. Fehér Ferenc joggal írhatta, hogy a dráraakönyv a II. Internacionálé korának esztétikai müvei közül messze meghaladja a maga korát, és korántsem véletlen, hogy amíg Szabó Ervin idegenkedve fogadta ezt a tipusu történelmi-esztétikai analízist, addig Babits Mihály mindenki másnál jobban megértette Lukács igazi problematikáját, amikor az a történelmi materializmushoz való állásfoglalását tisztázta a Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhe z c. tanulmányéban. A kettősség tehát csak relativ, és - kiváltképpen a kezdeti időszakban - semmiképpen sem egymást kizáró. A modern dráma előszavában Lukács lehetségesnek tartja az esztétikai és történelmi megközelítés egységét: "Egyes müvek értékét és szép34
