Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
és egysége maga a színjáték élete." Valóban: az egység mozzanatán tul van itt egy feszültség, amely a szinház történelmi életében rendkívül termékeny, hiszen éppen ez teremti meg a szinház folyamatosságának, drámai müvek újra meg újra történő színpadi feldolgozásánál: lehetőségét. Ugyanakkor ez a feszültség problémaként, szélsőséges állásfoglalások forrásaként jelentkezik az elmélet számára. A két pólus tulajdonságai, amelyek egymással találkozva létrehozzák a szinjátékot, elméletileg szétválasztva kifejezetten ellentétesek egymással. Ezek egy része persze csak látszólag ellentét - ezt ismerte fel Lukács, amikor a fiatalkori drámakönyvben sorra vizsgálta a dráma és a szinház paradoxonjait. Paradoxonok kimutatásával Balázs dramaturgiájában is találkozunk, ő azonban nem vezeti vissza őket tényleges alapjukra, és végül életmüve folyamán mindkét pólust szélsőségességében rögziti. A kettős létforma mindkét összetevőjének vannak olyan jellemző tulajdonságai, amelyek a másik komponensnek az össz-komplexusban betöltött ugyanolyan fontosságú tulajdonságairól leválasztva igazolni, vagy inkább kielégiteni látszanak a két gyökeresen ellentétes művészetkoncepciót. Jelen esetben a dráma befejezett formájáról, immanens zártságáról és a központi hős formáltságáról, illetőleg a szini előadás jelenvalóságáról és nyilvánosságáról van szó. A kettő összefügg és feltételezi egymást, és mechanikus szétválasztásuk alkalmat ad a fenti két ellentétes koncepció megtestesitésére. Ahogy a fejlődés szakaszai, ugy az is kimutatható Balázsnál, hogy milye n pillanatnyi igény alapjá n fordul ebben a fejlődésben a szinházhoz. Az első szakaszban teljesen egyértelmű a helyzet, mivel a zárt forma legtökéletesebb művészi megtestesítője a tragédia /Halálesztétik a, Hebbel Frigyes pántragizmusa/ Arisztotelésztől Hegelen át Lukácsig erre épülnek a formaelvü esztétikák. A színházzal való foglalkozás Balázs esetében ott kezd jellegzetessé válni, ahol az átmenet jelei kezdenek mutatkozni a világnézetben és az esztétikai elméletben. Ennek az átmenetnek a tükre a Dramaturgi a, ahol - mint láttuk - jelen van egyrészt a lélek megformálásának egyedül adekvát principi-
