Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
személyes szubjektivitás iránti nosztalgia. Ez azután a teoretikus állásfoglalásban kettősséget, ingadozást hoz létre. Egyrészt arról van itt szó, hogy - mint a Dramaturgi a egy részéből kiderül - a tömegben jelenlevő befogadónak is elsősorban szubjektiv meghatározottságai, hangoltsága stb. a döntőek. Másrészt ez az arctalan tömeg felé fordulás a húszas-harmincas években differenciálódik, részben visszanyeri jogait az individuum, illetve a tömegfelfogás elvontsága némileg kozvetitettebb lesz. Ami az első problémakört, a tömegfelfogás magában való ellentmondásosságát illeti, a Dramaturgi ában ezt irja; "A szinpadon, ugy érezzük, transzszubsztanciáció történik, mint a misében. Az urfelmutatást, aki nem hiszi, azért 'élvezheti* mint eSZtéTC _ ta is, de akkor semmi köze hozz á." Bármennyire döntő is tehát a szinjáték jelenlétében a tömeg együttes jelenléte, a befogadás alapvető meghatározója mégis az egyéni hozzáállás, a szubjektiv indíttatás. Ez pedig a befogadást ugyanolyan intim módon határozza meg, mint a többi arisztokratikus művészeti ágakban. A másik tényező pedig az, hogy már a húszas évektől kezdve tapasztalható egy tendencia, amely ismét az individuumhoz közelit. Ez kettős jelenség. Az egyik összetevője az a tény, hogy a film, amellyel ekkor kezd foglalkozni, ismét emberközelbe hozza, "láthatóvá" teszi az emberi arcot. Abban a folyamatban, amelyben felfedezi a láthatóság lehetőségeit a világban és a művészetben is magára maradt láthatatlan lélek számára, feltárulkozik az egyéni arc. "Az arcjáték érzéseket fejez ki, műfajilag tehát a lirához sorolható. Az arcjáték lirai költészetének kifejezési eszközei azonban összehasonlíthatatlanul gazdagabbak és változatosabbak, mint az irodalom bármelyik műfajáé. Mennyivel több arckifejezést ismerünk, mint emberi szót! Mennyivel pontosabban fejezi ki az érzelmek legfinomabb árnyalatait, mint a leirás! Mennyivel személyesebb az arckifejezés, mint a beszéd, amelyet a többi ember már elnyűtt és elcsépelt! Mennyivel konkrétabb és egyértelműbb az arcjáték, mint az elvont és általános fogalmak!" 1 6 A szinpadi játékkal való összehasonlításban igy jellemzi a film ilyen irányú lehetőségeit: 333
