Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája

Nemcsak abban az értelemben, hogy olcsó jegyeket juttat a munkásoknak, hanem hogy újra az egy lélekké olvadt néplélek ünnepévé avatja a színjátékot.

0

9 Ebben a cikkben gyakorlatilag azt mondja el népszerű formában, amit a Dramaturgi

ában fejt ki, hivatkozási alapja - a Reinhardt-féle aréna-szinház is ugyanaz. A szinház a tömeglélek ünnepe, amelynek legfontosabb forrása a jelenvalóság, néző és játszó vonatkozásában egyaránt, egyben az elidegenedés feloldásának is eszköze. j"Ime, a szinjáték a tömeglélek szülötte, az olyan tömegé, amely nem összeverődött egyének izolált atomjainak sokasága, de olyan, mely a dionysikus lelkesültségben valóban egy egységes öntudattá, egy lélekké olvad össze. Az igy született szinjáték valóban a nép szent ünnepe volt. Ünnepélyes ceremóniád, harsonás megnyilatkozása a tömegléleknek. És mi lett belőle? A tömegek ünnepéből intim hangulatok raffinált vegyikonyhája. A mai színpadtechnika minden szándéka, hogy a kényszerű nyilvánosság ellenére is azt a hatást keltse, 'mintha egyedül volnánk' az elsötétített nézőtéren, és mintha magányos álomként lebegne el előttünk a szinjáték viziója. A mai szinpad el akarja feledtetni velünk, hogy tömegben vagyunk, holott ez a tömeg a lelke és értelme a színjátéknak.Husz évvel később jön rá, mint láttuk, hogy az elsStétitett nézőtér végső soron a dráma belső keretét, saját zárt formáját fejezi ki. Két dologról van tehát szó. A szinpadi naturalizmus nem azzal mond ellent a szinház elvi sajátságainak, hogy odaképzeli a negyedik falat, sötétben tartja a nézőt. Másrészt viszont ez teljesen jogosult - bár ekkor már egyáltalán nem uj - reagálás a századvég-századelő megszokott szinházi formái ellen, és ennyiben jellegzetes megnyilvánulása a szinházi avantgarde ideológiájának is. Itt a naturalizmus jogos kritikája a közönség láthatóvá tételének ás a szinpad megnyitásának eszméjében egy meglehetősen formális túllépési lehetőséget kap. Érdekes azonban, hogy ugyanakkor találunk a cikkben olyanfajta utalást is, amely - persze rendkivül elvontan - a tartalmi meghaladás lehetőségét villantja fel. Ezt irja a néplélek ünnepévé váló szinjátékról: "Ennek első feltétele, hogy az intimitás helyébe a monumentalitás, az illuzioniz330