Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

mégis megérezte, hogy a strukturák különbsége a Magyarországon uralkodó szellemi homály és zűrzavar oka. Jellemző például az a Kosztolányihoz irott levélrészlet, amely attől a Babits Mihálytól származik, aki elsők között támadta Lukács úgynevezett homályosságát /tegyük hozzá, hogy a támadás a lehető legkorrektebb magatartással párosult/, és aki egyszersmind Nietzsche és Bergson első magyarországi propagálói közé tartozott: 'Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom /igen büszke vagyok rá/ ugy apai, mint anyai részről; s mindkét részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztviselők voltak /van-e magyarabb foglalkozás?/; apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos típusa volt a magya

r urnák és jogásznak...Ez az eklektika, amely megtűri egymás szomszédságában Nietzschét és a magyar táblabírót, tipikusnak mondható a század elején. Ugy tűnik, hogy a viszonyítási alap hiánya lehetett a legkínzóbb a gondolkodók számára, a tiszta polgári fejlődés hiánya, amelynek következtében Magyarország Komp-ország lett. Egyik oldalon sincsen szilárd pont - s a gondolat kénytelen önmaga belsejében útra indulni. A fiatal Lukács Adyról irta a következő szavakat, amelyek önmagára is vonatkoztathatók: "Magyarországon a forradalom csak lelkiállapot, csak az egyetlen pozitív, formai lehetősége annak, hogy a végtelen izoláltság okozta kétségbeesés cssk kifejezést is birjon kapni. Caak lelkiállapot, csak vágyódás, és annyira és oly kizárólag az, hogy nemcsak nem felel meg neki a valóságban semmi, de m6g mint képzelődéaben sincsen benne semmi igazán megfogható, semmi egy bár utópisztikus realitásba bekapcsolódó.'

1 A "tragikum mozzanata harc nélkül" - Hermann István kifejezése találóan jellemzi ezt a " lélekállapotot", amely a fiatal Lukács esetében szinte kizárólagosnak mondható. III. A fiatal Lukács esetében az általános polgári kulturkritika és s harc nélküli péntrsgikus életérzés óllandóan egymás mellett haladt. A kb. 1918-ig terjedő időszakot vizsgálva Márkus György igy irt: "Azért nehéz felfedni Lukács 31