Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája

ni? Transzcendencia és immanencia Balázs első nagyobb elméleti munkájának, a Halálesztétik á­nak alaptétele a következő: "A művészet a metafizikai ösztön megnyilvánulása és transzcendens jelentőségű."' 1' Kissé közelebb­ről: "A művészet az élet transzcendenciájának érzése. Más szó­val: a művészet az élet öntudata." A művészetet az érzékfe­letti magánvaló lényegvilág megérzékitéseként tekinti, egy kö­rülhatárolt, az életből elvileg kiszakított, szervesen önálló­vá vált mikrokozmoszban megtestesülve. A művészet tehát ebben a felfogásban - a német iskolázottságnak megfelelően - a leg­tökéletesebb megismerés szervévé válik. Nem véletlen és nagyon jellegzetes ebben a tekintetben a Fichtére, illetve Schiller­re történő hivatkozás a HebbeJ.-dolgozatban: "A művészet a transzcendentális szempontot közönségessé teszi"; illetve: "A művészét végső célja az érzékfeletti_megérzékitése." Erre a kiindulópontra, vagyis a művészet transzcendenciát megérzéki­tő feladatára épülnek az összes ifjúkori müvek, egészen a szinjátékelmélet forradalom utáni változatáig. 1914-ben azonban foglalkozni kezd a kelet-ázsiai művészet­tel, előadást tart róla a Népművelő Társaságban. Ragyogó pre­cizitással elemzi mind az európai, mind a kelet-ázsiai művé­szetet, a kettő szembenállását, anélkül azonban, hogy ennek az ellentétnek az ő álláspontja számára egyelőre bármilyen hatása lenne. Az emiitett szembenállás alapja pedig éppen a művészet transzcendens, illetve immanens jellege. Igy jellem­zi az európai művészetet: "A művészet ábrázolta modern való­ság a létezés t és minden elevenség az élete t érezteti velünk. Igy mondják a mi filozófusaink. Ami stilus, ritmus, kompozí­ció, harmónia az európai művészetben van, az törvényszerűséget és rendet jelent, mely a világ bármely kis zugából vágtatott is ki, az egésze t illeti, arra vonatkozik, azt érezteti. E törvényszerűség saját centrumu mikrokozmoszt csinál minden műalkotásból, melyet nemcsak kerete, hanem belső organizmusa izolál a világtól. Saját kis világ, tehát az Egésznek a ha­316

Next

/
Thumbnails
Contents