Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
melléktermékként jött létre a gesztusok nyelvéből, ennek az álláspontnak közvetlen, elidegenült és romantikus jellegén nem változtat az sem, hogy ebben az esetben rendkivül termékennyé vált. Mert végülis erről van szó. Balázsnak a filmelmélet megírásához többek között az teremtette meg az alapot, hogy a fogalmak világának ezt a ki nem elégitő voltát élte át. Kellett a filmben, a láthatóság uj művészetében rejlő történelmi lehetőség felismeréséhez egy bizonyos hiányérzet, egy érzékenység, amit csakis ezek a lehetőségek elégíthetnek ki. Ez a hiányérzet pedig az embernek - egyebek között - a fogalmak világától való eltávolodása, a bizalom hiánya ebben a világban, amely az amugyis kaotikus valóságot nem tudja többé adekvátan közvetíteni, sem pedig egy autentikus kiutat, akár menekülési lehetőséget mutatni belőle, utat az embernek vissza önmagához. Az a világnézet, amely a szavak világát az embert lealacsonyító, rajta erőszakot tevő hatalomnak tekinti, eluralkodását, az ősi vizuális kultura háttérbe szoritását pedig még ezen a rendszeren belül is kissé szegényes magyarázatként egy egyszerű /egyszeri/ technikai aktusra, a könyvnyomtatás tényére vezeti vissza, ;távol áll a marxizmus elidegenedés-értelmezésétől. De figyelembe kell venni, hogy a valóság szellemi birtokbavételének területén, s tudományok tekintetében is van egy egyenlőtlen fejlődés, és talán éppen ez a fogalmak elől való menekülés volt szükséges ahhoz, hogy a filmnek erre az egyébként valóban alapvető formáló elvére ráirányitsa a figyelmet. Annak, hogy egyes korszakokban milyen művészeti ág kerül az esztétikai érdeklődés középpontjába, hogy az egyes művészeti ágak elmélete mikor, milyen körülmények között lendül fel, esztétikán kivüli, történetfilozófiai okai /is/ vannak. Aki a huszadik század első harmadában megközelithetőnek, egyáltalán létezőnek látta a valóságot szabályozó törvényszerűségeket, aki a fogalmak világát adekvátnak és emberinek tekintette, elidegenedését pedig ideiglenesnek és magyarázhatónak, más jelenségek következményének, annak nem volt szükség e arra, hogy más szférában keressen kiutat. Ilyen értelemben tehát bizonyos fokig szükségszerű, hogy az olaő filmelméletek nem marxisták tollából születtek, de ál312
