Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Lenkei Julia: Balázs Béla színházesztétikája
anyagg á. Az avantgarde megítélésével kapcsolatban ki kell itt .emelni, hogy a Filmkultúrá ban több helyen kifejezetten hangsúlyozza: igaz, hogy az avantgárdé egy végletes szubjektivizmusnak, a valóságtól való menekülésnek, tehát egy dekadenciának a kifejeződése, de ez nem esztétikai kérdés. Például visszahelyezi jogaiba a Mejerholdnál elitélt ornamentikát. Az absztrakt hangosfilmről /amelyet az I szkussztvo Kin óban, a Filmkultura elődjében éppen szubjektivizmusa miatt még kategorikusan el_ itélt/, itt ezt irja: "Mozgó ornamentika ez, melynek rendkívüli esztétikai értéke lehet. Miért ne lehessen ilyen műfaj is? Sok embernek telhetik öröme benne."A se nem tényeket, se nem tárgyakat, hanem képeket, belső élményeket, nem a le licet a dolgokban, hanem a dolgokat a lélekben ábrázoló abszolút filmről igy ir az . Iszkussztvo Kinó ban; "Ezek az abszolút filmek /bár csak tárgyakat ábrázolnak/ abszolút szubjektivizmust mutatnak a művészetben. Bz a valóság elől való ideológiai mene12 küles egy formája." Ugyanez a Filmkultúr ában: "Az abszolút filmnek ezt a stiluaát kétségkivül egy végletes szubjektivizmus irányit ja, mely nyilvánvalóan egyik formája a valóság elől való ideológiai menekülésnek, és az úgynevezett hanyatló művészetekre jellemző irány. S z azonban lehet kulturhistóriai megV3 állapitás - de nem esztétikai értékelés." Végülis éppen ebben az irracionális belső képeket és racionális szavakat egyszerre, kontrapunktikusan alkalmazó abszolút filmben látja ekkor Balázs a film uj, harmadik korszakának nagy lehetőségét. /Mindezt egyébként Az avantgarde formalizmus a c. fejezetben./ Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy Balázs végre rátalált alkotói világnézet és művészi kifejezésmód gyakran ellentmondásos viszonyának türelmes megítélésér e. Itt nem pusztán merev szembeállításról és elitélésről, vagy liberális befogadásról van szó, hiszen a formabontáshoz, alkotói szubjektivitáshoz, dekadenciához való viszony megítélése mindenképpen, sőt alapvetően esztétikai kérdés. Ennek a nem tisztázott állásfoglalásnak köszönhető, hogy Balázs egy 1949-es előadásában, a«ely ebben a tekintetben már valóban utolsó megnyilvánulása, a Filmkultúr áét ól megint eltérő állásfoglalással találkozha308
